5. rész: Változások

Hey Aliens :D itt is az új rész, de van egy vallomásom is: már csak egy félkész rész van tartalékba szóval neki kéne állnom írni a folytatást, de sürgibe xD azt nem ígérem, hogy ilyen rendszerességgel fogom hozni az újakat, mint ezt az 5 részt, de igyekszem :D pluszba még egy novellát is kell írnom a versenyre, szóval nem fogok unatkozni :D jó olvasást ;)

5. rész: Változások

Három hónap telt el a bulim óta, mikor Steph köszöntött a csapatban. Azóta ki is derült miféle csapatnak is lettem a tagja. Steph-nek volt egy lányokból álló rock bandája, akik akkor épp új gitárost kerestek és én pont a megfelelő ember voltam.

Rengeteget gyakoroltunk, saját magunk felvettünk egy demó lemezt a számainkkal és elvittük egy berlini lemezkiadó céghez. Az egyik producernek, Mäx-nek, nagyon megtetszettünk és a zenénk is. Hogy az ő szavaival éljek teljesen belénk szerelmesedett és azonnal szerződést akart velünk kötni. Alig akartunk hinni neki, de mikor már a szerződésekkel a kezünkben mentünk haza, kénytelenek voltunk a valóságként felfogni a dolgokat. A szüleink legalább annyira örültek neki, mint mi. Steph, Heidi, Bella és én elválaszthatatlanok lettünk. 180 fokot fordult velünk a világ. Fesztiválokon lépünk fel, Tv műsorokba járunk és a hamarosan megjelenő lemez utómunkálatait végezzük. Szerencsére a suliból már csak hetek voltak hátra, így azt nem kellett otthagynunk a nagy felhajtás miatt, ami körülvesz mostanában minket. Szép lassan egész Németország megtudta kik is vagyunk mi, hogy mi is az a Last Vision.

…

Ahogy általában az elmúlt napokban, most is a stúdióban voltunk a csajokkal. Már csak a vokált kellett felvenni és készen is voltunk az egésszel. Mikor végeztünk Mäx meghallgatta az összes számot kijavítva. Fülig érő mosollyal gratulált nekünk, majd fogta a kész anyagot, kocsiba ült és el is viharzott, hogy sokszorosítassa az alkotásainkat. 1 hét és a boltok polcira kerül. Kicsit féltünk, hogy mit fognak rá reagálni az emberek. De lesz, ami lesz.

…

Beköszöntött a nyár. A sikeres lemezbemutatónak hála a lányokkal egy öltözőben várakoztunk, hogy végre elkezdődjön az idei Viva Comet. Jelöltek lettünk az Év felfedezettje kategóriában. Mindegyikünk próbálta valahogy levezetni a feszültséget: Steph és Bella fel-alá járkáltak a kis helyiségben, Heidi egy széken üldögélt és a laptop-ját bújta, én pedig Mäx-el gyepáltuk egymást a PlayStation-ön és közben egymást túlordítva szidtuk a másikat. Persze nem volt komoly egyik sértés se. Csak szimplán nagy volt köztünk a versenyszellem.
- Nincs kávé? – fordultam a csajok felé az egyik győzelmem után.
- Nincs. De minek akarsz kávézni? Így is eléggé be vagy pörögve. – Bella kicsit furcsállta a dolgot.
- Ugyan, dehogy. Csak a játék miatt van.
- Kint van egy automata. – mondta Mäx.
- Szuper. Mindjárt jövök. – felpattantam a fotelből és megcéloztam az ajtót.
Az ajtóból visszafordultam a többiekhez, hogy nekik kell e valami és mivel nemleges választ kaptam oda se nézve kinyitottam az ajtót és elindultam, de nem sikerült kijutnom rajta, mert valami, jobban mondva valaki elállta az utam és beleütköztem. Már épp kezdtem volna minden félét a fejéhez vágni, de előtte felnéztem az illetőre és egy csoki barna és meglepődött szempár nézett le rám. Elég furcsán nézhettem rá, mert a jövevény elmosolyodott.
- Bocsi, nem akartalak megijeszteni, csak folyamatos kiabálást hallottunk a srácokkal és elküldtek megnézni, hogy mi lehet a gond. De amint látom semmi baj nincs. – Tom még mindig mosolygott. Némán néztem vissza rá. Nem tudtam mit mondjak, teljesen megnémultam. Kérdőn felhúzta az egyik szemöldökét. Nem hiszem, hogy pont ezt a reakciót várta.
- Minden rendben? Kicsit sápadtnak tűnsz. – kérdezte végül.
- Tom! Mi tart már eddig? Nem a világ végére küldtünk, csak a szomszéd szobába. Azt ne mond, hogy eltévedtél útközben. – Bill rontott ki a mellettünk lévő helyiségből.
- Persze… minden rendben, csak megijedtem kicsit. – nyögtem ki végül.
- Akkor jó. Nem is zavarlak tovább. – és elindult vissza az öltözőjükbe.
Körülbelül még 2 percig álltam ott megkövülten. Aztán nagy nehezen eszembe jutott miért is indultam. Nem sok időm maradt kávézgatni, mert kezdődött a gála.
Szépen sorban követték egymást a jelöltek, hol felléptek, hol díjat vettek át a színpadon. Mikor a Tokio Hotel ment fel díjat átvenni, én és a csajok a tömeggel együtt tapsoltunk nekik. A következő kategória a miénk volt. Egymás kezét szorítottuk a lányokkal és Mäx-szel.
- És a díjat nem más kapja, mint… - miért kell mindig az időt húzni? Mindjárt megőrülök! – a LOST VISION!
El sem hiszem! Nyertünk! Mind az öten felpattantunk a székünkről, ugráltunk és sikítoztunk örömünkben és gyorsan felsiettünk a színpadra. Bella ezerféleképpen köszönetet mondott mindennek és mindenkinek, aki csak létezett. A díjjal a kezünkben visszamentünk az öltözőbe és pezsgőt bontottunk.