Enjoy :)
Hópárduc
Dóra azon az estén magányosan sétált. Nem tudta merre vagy hová megy, de nem volt vesztenivalója. A családját otthagyta, vagyis csak az apját mivel anyja még fiatal korában otthagyta őket. Ezt el tudta fogadni, úgy ahogy, de miután már apja is csak a munkájával törődött, elszökött ide Los Angelesbe. Azt mondják, ezt a várost angyalok alapították, angyaloknak. De ő úgy érezte, inkább bukott angyal. Valaki aki nem tartozik se élőkhöz se halottakhoz. Csupán szemlélőként jár a világban céltalanul. Nincs senkije és semmije. Maga van a világban. Az idő meleg volt, de ő mégis fázott. Mert nem volt ki átölelje és felolvassza oly régóta fagyos lelkét. Hirtelen eltűntek az utcai lámpák ahogy egyre csak kifelé haladt a város központjától.
Hirtelen hallott valamit. Hátranézett és egy férfi sziluettjét pillantotta meg a hold fényében.
*********
Tom azon az estén hosszú sétára indult. Maga mögött akarta hagyni a gondjait és Billt.
Csak ment és ment, egyszer csak megpillantott valakit, egy lányt. Mivel nagyon magányosnak érezte magát, a nyomába szegődött, és azon gondolkozott, hogyan is szólíthatná meg. Úgy érezte a lányt is valami különös félelem és csalódottság övezi ahogy őt. Csak ment és ment utána, nem is csökkent köztük a távolság. Aztán Tom ráléphetett valamire, mert a lány megállt. Tom is. Várta mi lesz, hirtelen a lány megfordult, farkasszemet nézett Tommal.
Dóra gondolkodás nélkül futni kezdett. Szerencséjére ma nem magassarkú cipőben indult sétálni, igy gyorsan tudott futni, hallotta, hogy a titokzatos férfi is futni kezd utána. Nem akart megállni, de fáradni kezdett. Úgy érezte a tüdejéből végleg kifogyott a levegő. Megállt, visszanézett, de üldözője már nem állt ott. Eltűnt. Dóra fellélegzett, és újra megfordult, hogy fojtassa útját, ám amit akkor látott arra nem volt felkészülve. Nem tudni hogyan, de az aki addig mögötte haladt most előtte állt és felé nyújtotta a kezét. Mit hisz ez? Hogy kóbor kutya vagyok és ha megszagolom a kezét akkor megnyugszom? Azonban, ahogy a holdfény rávetült a fiú arcára minden félelme elszállt. A férfi mosolygott rá. Borostás volt az arca, és kedves barna szemei nyugalmat sugároztak. Dóra közelebb lépett. Ekkor szólalt meg a titokzatos üldöző.
Sajnálom, ha megijesztettelek.
Miért szaladtál utánam?
Csak beszélgetni akartam, de amikor észrevettél és futni kezdtél pánikba estem és úgy gondoltam nem kéne egyedül hagyni téged ezért követni akartalak.
Hogyan kerültél elém? És kivagy te?
Csak levágtam az utat. Különben Tom vagyok. Tom Kaulitz.
Én Dóra vagyok. -kezet nyújtott.
Akkor nincs harag?-Mosolyodott el Tom
Nincs. De, ha fel akarsz szedni valakit, ne így csináld, a frászt hoztad rám.
Megfogadom a tanácsodat! Esetleg hazakísérhetlek?-Tom
Hosszú út lesz.
Nem én futottam ilyen sokat. De ráérek.
Mennyi ideje követtél?
Még a városban voltunk mikor a nyomodba szegődtem.
Ilyen sokáig csendben tudtál maradni? -Nevetett Dóra - Miért nem szólítottál meg?
Nem tudtam, hogyan kezdjek neki, tudod most vagyok túl egy rossz kapcsolaton.
Értem. És vágysz egy újra?
Valahogy úgy.
Tudod milyen vagy te Tom?
Milyen?
Olyan mint egy párduc.
Mint egy párduc?
Igen. Halkan követed a kiszemelt zsákmányt, és amint az futni kezd te utána eredsz.
Te vagy az én párducom. A hópárducom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése