9. rész: Esti séta

Hey Aliens :D sorry hogy ennyit késtem a résszel, csak sajna nem igazán jutottam gépközelbe :D remélem kárpótolva lesztek most a résszel :D jó olvasást és a komik ne maradjanak el ;)
enjoy :D

9. rész: Esti séta

Becsuktam magam mögött az ajtót és elindultam térköves úton a kapu felé, ahol már az ikrek vártak rám. Bill kicsit morcos fejet vágott ellentétben Tom-mal aki szélesen mosolygott rám.

- Sziasztok. – köszöntem nekik mosolyogva.
- Szia. – köszönt Tom is, míg Bill csak intett egyet.
- Bill, veled meg mi van? – kérdeztem tőle kicsit zavartan. Már kezdtem magamat azzal etetni, hogy esetleg velem van baja. Mivel még mindig nem adott választ kérdőn néztem Tom-ra.
- Ne is foglalkozz vele. – jött a válasz a rasztástól. – Durcázik, mert kizavartam a fürdőből.
- Persze, mert neked fél órát kellett áztatnod a segged a zuhany alatt. – morgott Bill.
- Jó, ne rinyálj. Ha akkor nem küldelek ki, még mindig a tükör előtt tollászkodnál. – csak nevetni tudtam rajtuk.
- Legközelebb próbáld te magad kisminkelni egy lábos tükrében. Csupán csak nyolcszor csesztem el.
- Nem is értem miért sminkeltél már megint. Kezdtem örülni, hogy végre leszoktál róla. – jött a kontra Tom-tól. Mielőtt Bill vissza tudott volna vágni gyors közbeszóltam.
- Na, jó fiúk itt állj. Inkább induljunk.
A két Kaulitz még vetett egy gyilkos pillantást a másik felére majd végre elindultunk. Bill egész úton csendben kullogott mögöttünk.
- Tulajdonképp hova is megyünk? – törtem meg a csendet, miután már fél Loitsche-t bejártuk.
- Lesz itt mindjárt egy ilyen kocsma szerűség. Bill-el sokat jártunk ide még a banda előtt. Gondoltam jó lesz az a hely ma estére. Persze csak, ha nem baj. – mosolygott rám bíztatóan Tom.
- Nekem megfelel. Mióta ide költöztünk nem igazán voltam bárhol is szórakozni. Rám fér a kikapcsolódás. – adtam meg a választ.
Bill is méltóztatott végre csatlakozni hozzánk mikor már közeledtünk a célállomás felé és nekiállt csacsogni mindenféléről, de inkább csak emlékeket elevenített fel a régi időkből. Egy kis idő múlva tompa zene hangja ütötte meg a fülünket. Az ikrek kérdőn egymásra néztek és kicsit gyorsabban mentünk a zene irányába. Lefordultunk az egyik utcán és meg is találtuk azt a kis kocsmát, amiről korábban szó volt. Mindenre számítottam egy kocsmával kapcsolatba, de erre nem. Vagy 100 ember lehetett bent a helyiségben és az udvarán szépen szétszórva.
- PARTYTIME! – kiáltottam el magam majd az ikrekkel a nyomomban megcéloztam a bejáratot.
Kisebb nehézségek árán, de sikeresen eljutottunk mind a hárman a pultig. Felpattantunk 1-1 bárszékre és azon gondolkoztunk, hogy mit is akarunk inni.
- Döntöttem. – csillantak fel gonoszan Tom szemei majd intett a pultos srácnak.
A csávó kirakott elénk 3 feles poharat valamint sót és citromot.
- Ugye ezt nem gondoltad komolyan? – néztem felváltva Tom-ra és a tequila-ra. A fiúk csak elégedetten vigyorogtak majd Bill felkapta az egyik poharat és a magasba emelte.
- Mire? – kérdezte.
- Erre a napra? – kérdeztem vissza.
- És még több ilyen napra. – mondta Tom. Koccintottunk majd el is tűntek a kis pohárkák tartalma.
Beszélgetni kezdtünk miközben a tömeget szemléltük és még lecsúszott pár tequila is. Kezdtük magunkat jól érezni. Az eddigi kis tötyögős zenéket felváltották a klubbokban már jól ismert pörgősebb elektronikus zenék. Alaposabban körbenéztem és észrevettem a sarokban egy Dj srácot, aki a kis pultja mögött szorgosan tevékenykedett. Mindhármunknak a zene ritmusára járt a feje vagy a lába. Pár perc elteltével Bill bejelentette, hogy meglátogatja a mellékhelyiséget. Miután távozott köreinkből Tom felpattant a székről, megfogta a kezem és a táncoló tömeg felé kezdett húzni. Nagy nehezen beküzdöttük magunkat a sokaság közepére. Tom szembe fordított magával és elkezdtünk táncolni. Nem tudom mennyi ideje táncolhattunk együtt, teljesen elvesztettem az időérzékemet. Elkezdődött az egyik kedvenc számom, David Guetta – Turn me on feat. Nicki Minaj, és Tom-mal együtt kezdtük el énekelni a számot. http://www.youtube.com/watch?v=YVw7eJ0vGfM  Nagyon jól éreztem magam vele.

- Leszek én a te hősöd. – suttogta a fülembe és a derekamnál fogva teljesen magához húzott.
Átkaroltam a nyakánál miközben ő még mindig szorosan tartott és így táncoltunk tovább. Egy lassúbb szám következett. Felnéztem, egyenesen Tom szemébe, amikkel ő is kíváncsian nézett rám. Elkaptam róla a tekintetem és a tömeg felé fordultam, de ő visszafordította a fejem majd a homlokát az enyémnek támasztotta és így néztünk farkasszemet egymással. Elmosolyodott, majd lassan közeledni kezdett felém. Alig egy centi választotta el ajkainkat egymástól. Hirtelen egy vaku villant közvetlen mellettünk mire mi ijedten fordultunk a fény irányába. Egy fotós elégedett vigyorával találtuk szembe magunkat.
- Bassza meg. – mondta Tom majd elkezdett kihúzni a tömegből. – Hol van Bill?
Az említett holt sápadt és ideges arccal közelített felénk.
- Tele van fotósokkal az egész udvar. Felhívtam David-et és azonnal küldi ide Saki-t és Tobi-t akik haza visznek minket kocsival. – darálta le nekünk gyorsan a helyzetet Bill, majd kerestünk pár üres helyet egy eldugottabb helyen ahol meghúzhattuk magunkat még a két szekus értünk nem jött.