2. rész /Hope for a new life/

Hey Aliens :D

Tücsy jóvoltából megérkezett az új sztorink második része :D
reméljük, hogy tetszeni fog és szeretnénk visszajelzéseket kapni ;)

2. rész

 *Kimy szemszöge*

Csak ültem ott, ahogy Clio ott hagyott. Fogalmam sem volt, hogy miért tett rám ilyen mély benyomást Bill, hiszen nem is csinált semmit. Persze azt leszámítva, hogy miatta nem törtem össze magam. Megittam a pohár vizet, vettem egy mély levegőt és visszamentem tovább akasztgatni a lampionokat.
Túl nagyon csend volt és ez zavart, mert így állandóan felrémlett előttem az a melegbarna szempár. Gyorsan befejeztem a lampionok felrakását, aztán lemásztam bekapcsolni egy kis zenét. Ahogy a helyiséget megtöltötte a zene máris jobban éreztem magam. Körbe néztem és láttam, hogy nem ártana összetakarítani a drága szerelők és drága barátnőm után. Nagy nehezen előkerestem a tisztító szereket és neki láttam. Közben énekeltem és táncoltam, így sokkal gyorsabban ment a munka. Tudtam, ha Clio most látna, sírva fetrengene rajtam, de tudtam, ha ő azt mondta két óra akkor addig ki sem fog mozdulni a helyéről, főleg, hogy még a gépet is össze kell raknia. Ezt tudván nem is zavartattam magam, dobáltam a hajam erre-arra, ritmusra mozgatva a csípőmet. Már majdnem végeztem a felmosással is mikor megfordulva ismerős idegeneket láttam. Ó basszus. Vajon mióta állhatnak ott? Láttam, hogy majd' megpukkadnak,az ajkuk remegett a visszafojtott nevetéstől. Gyorsan kikapcsoltam a zenét.

-Ó, miattunk igazán ne zavartasd magad. - húzódott huncut mosolyra a raszta szája, azt hittem ott mentem elsüllyedek.

- Clio kész van? - kérdezte Bill, de ő is vigyorgott.

- Megnézem, addig foglaljatok helyet. - hadonásztam zavaromban.

- Oké. - mondták egyszerre.

Mikor már azt hitték hallótávolságon kívül vagyok hangosan nevetni kezdtek. Bizsergett a tenyerem két pofonért... Clio ajtajához érve bekopogtam.

- Szabad .- hallottam bentről, be is mentem. - Kimy, jól vagy? Olyan vörös az arcod. - nézett rám csodálkozva barátnőm.

- Öhm... ja. Visszajött az a két jómadár. - köszörültem meg a torkom.

- Mondd meg nekik, hogy rögtön megyek. - felelte még mindig engem szugerálva én pedig rövidet bólintva visszacsuktam az ajtót.

- Azt mondta, azonnal itt van. - mondtam nekik és elkezdtem a helyére pakolni a tisztító szereket. Éreztem, hogy minden mozdulatomat figyelik. Nem tudom mit vártak. Talán, hogy előttük majd megint táncra perdülök? Hát ez vicces gondolat. Mikor már ott voltam, hogy megint szólok Clio-nak végre előmászott rejtekéből.

- Bocsi, hogy várnotok kellett. - foglalt helyett mellettük. - Szóval ez lenne az, mit szóltok? - tett eléjük egy papírt. Kíváncsiságomat legyűrve nem mentem oda megnézni, inkább elkezdtem elhelyezni a tegnap kapott szórólapokat a pulton, közben néha-néha odanéztem.

- Ez eszméletlen jó. Pont ilyenre gondoltam. - mondta Bill vidáman.

- Remek. - válaszolt Clio. - Akkor holnap neki is állhatunk, ha gondoljátok, mondjatok egy időpontot.

- Olyan 2 felé megfelel?

- Persze. Akkor holnap találkozunk. - álltak fel mindannyian

- Oké, és köszi. Sziasztok. - köszöntek el, én csak biccentettem feléjük. Mikor Clio odajött hozzám beírni az időpontot az ajtóban még láttam Tomot, ahogy engem utánoz vadul rázva a csípőjét. A pultra csapva felálltam.

- Mi az? - kérdezte barátnőm arra nézve amerre én, de addigra Tom már eltűnt.

-A legszívesebben megfojtanám. - ültem vissza.

- Kit? - húzott mellém egy széket Clio.

- Tomot... basszus. Látták, ahogy itt táncikálok...

- Mi? - kezdett nevetni.

- Jól van, na. Unatkoztam. - rántottam meg a vállam.

-H át ez nagyon jó. - mulatott tovább rajtam. - Akkor már értem mért voltak olyan mosolygósak.

- Nem fejeznéd be a vigyorgást? - fontam keresztbe a karjaimat.

- Jó, bocsánat. Amúgy arra gondoltam, holnap elmehetnénk bulizni. A szalon végre kész és holnap meg lesz az első varrás, ezt meg kell ünnepelni. Na? Mit szólsz? - nézett rám azzal a "ha nemet mondasz, megbánod" fejjel.

- Hát jó. - sóhajtottam. - Amúgy hova lesz nekik a tetkó?

- Tom-nak a bicepsze hátsó részére, Bill-nek pedig a mellkasára. - a mondat második részét kihangsúlyozva.

- Clio, miért hiszed, hogy érdekel? Tudod, hogy én... - elhallgattam

- Igen, tudom, de túl kell lépned rajta és nem gondolni rá. Most már itt vagyunk és minden rendben lesz. Emlékszel mit mondtunk egymásnak, amikor Amszterdamban felszálltunk a repülőre?

- Hogy soha nem nézünk vissza. - néztem a kezeimet. Igen ezt kéne tennünk,de én még nem vagyunk képes rá. Még túl frissek az emlékek.

- Ahj Kimy. - ölelt meg hirtelen. Mindig tudta mit kell tennie. - Engedd el végre a múltat és élvezd az életet. - bátorítóan megfogta a kezem. Nem mondtam semmit. Ha én még nem érzem,azt hogy túl tudok lépni akkor hiába mondanám,hogy oké, így lesz.

Másnap olyan 11 felé keltünk, úgy döntöttünk ez egy laza nap lesz, hisz ha beindul az üzlet nem lesz lehetőségünk délig aludni. Míg Clio elment zuhanyozni addig főztem kávét és csináltam gofrit. Mikor mindennel végeztem én is elmentem lefürödni, de előtte beszóltam Clio-nak, hogy kész van a reggeli. Mire visszamentem a konyhába már a fél tál gofri eltűnt. 

Ki se nézné az ember belőle, hogy ennyi kaja belefér. Leültem és enni kezdtem mielőtt Clio felfal mindent.

- Finom volt? - kezdtem bepakolni a mosogatógépbe az edényeket.

- Igen, nem is tudom miért nem szakácsnak mentél. - könyökölt az asztalon. A szememet forgattam.

- Nem kéne készülnünk? Már elmúlt egy. - néztem az órára. Ahogy ezt kimondtam Clio elviharzott mellettem és utasított engem is, hogy azon nyomban kapjam össze magam. Persze… én ettem fél óráig. A szobámba mentem és gyorsan magamra kaptam valamit. Már az ujjamon pörgettem a lakáskulcsot az előszobában amikor Clio végre előbukkant.

- Mehetünk?

- Igen. - kapta fel a táskáját és már kint is voltunk az ajtón. Esélytelen volt, hogy gyalog odaérünk, ezért hívtunk egy taxit. A kocsiban mosolyogva néztem barátnőmet.

- Most mi van? Ez nem az én reggelem, na... - nézett kifelé az ablakon.

- Izgulsz, ugye? - kérdezem kedvesen. Kicsit aggódva néz rám. - De miért?

- Ahj, nem tudom... Ez egy ikertetkó, valószínűleg nagyon sokat jelenthet nekik és nem attól félek, hogy elrontom csak... Tényleg fogalmam sincs. Talán, hogy a saját szalonunkban csinálom és ez most fura. - az utolsó mondatot szerintem csak magának akarta mondani. Játékosan meglöktem, hogy tudja, én itt vagyok. Amikor odaérve kiszálltunk az autóból már nyoma se volt Clio szorongásának, megint az a vagány magabiztos csaj volt, mint amilyen mindig. Alig hogy beestünk a szalonba Bill-ék máris betoppantak...két lány társaságában... Nem mondom azt, hogy hideg zuhanyként ért, inkább meglepett. De ami még jobban, hogy talán Clio is kicsit megdöbbent... Várjunk csak... Áhá, már mindent értek. Annyira el voltam tegnap foglalva a saját gondolataimmal, hogy észre se vettem.

- Sziasztok. - üdvözöltek minket mosolyogva a két csaj pedig jól végig mért minket.

- Hello. - köszöntünk vissza kicsit talán halkan.

- Ugye, nem gond, hogy hoztunk kíséretet?

- Dehogy. - mosolygott Clio. - Kivel kezdjük?

- Velem, minél előbb legyek túl rajta. - lépett előre Tom egy futó csókot adva kedvesének.

- Rendben. Gyere velem, a többiek is, ha gondolják. - invitálta őket maga után. Szegény Clio. Sose csípte az ilyesfajta lányokat, most pedig ki tudja, hány órán keresztül kell majd velük összezárva lennie. Hiába is akartam nem mehettem csak úgy be, hiszen mit keresnék ott? Kis bűntudattal láttam neki a papírmunkának amit, még nem rendeztünk el. Már kezdtek összefolyni a betűk előttem mikor négy kopogó sarkot hallottam kifelé jönni.

- Szerintem ők se gondolták komolyan, hogy ezt végig fogjuk ülni velük. - jegyezte meg a vörös hajú.

- Még jó, hogy ezt ideadták. - mutatták fel egymásnak a egy-egy platina kártyát.

- Ha a hülyeség fájna... - mondta a szőke majd nevetve kiléptek a szalonból. A ceruza hangos reccsenéssel adta meg magát a kezemben. Két pénzéhes picsa... most még inkább ellenszenvesek voltak, mint mikor beléptek a szalonba. Dühömet legyűrve másik íróeszközt vettem elő és befejeztem a különböző engedélyek aláírását. Végül úgy döntötte, megnézem, hogy haladnak.

- Kopp-kopp. - nyitok be. Már Bill volt Clio keze alatt, aki egy szemrebbenés nélkül tűrte a műveletet.

- Te kész vagy? - ülök Tom mellé.

- Ja. - húzza fel a pólója ujját.

- Nem is rossz. - tanulmányozom a mintát, bár gőzöm nem volt mit jelképez, de nagyon jól sikerült. - Én elugrok a boltba, nektek hozzak valamit?

- Veled megyek. - ez nem is kérdés,inkább kijelentés volt Tom felől.

- Oké. Clio?

- Egy Red Bullt hozhatsz, köszi. - feleli, de fel sem néz a "vásznáról".

Tommal egy szót sem váltottunk, míg elértünk a boltig.

-A barátnőd nagyon profi. - szólt meg hirtelen.

- Igen, eléggé érti a dolgát. - bólogatok és leveszek a polcról két energia italt, majd várakozóan Tomra nézek. Ő csak egy doboz cigit vett.

- Honnan jöttetek ide?- értetlenül rá pillantok. Most barátkozik, vagy mit akar?

- Amszterdamból.

- Hm. Az szép hely. - hümmögi elgondolkozva.

-A barátnőitek jól elhúztak. - vetem oda félvállról.

- Nem igazán köti le őket az ilyesmi. - mosolyog keserűen.

- Csak azért jöttek, mert megkértétek őket, ugye? - puhatolózom.

- Azt gondoltuk... Öhm. - néz rám zavartan. - Mindegy. - vigyorog rám idétlenül. Nem faggattam tovább.

- Na, itt vagyunk. - léptünkbe újra a szobába.

- Hogy állsz öcsi? - áll ikre felé Tom és valamiért én is.

- Nemsokára kész. - törölte le Clio a feles tintát Bill mellkasáról. Nyeltem egyet és le nem vettem a szemem róla. - Bocsi srácok, de arrébb mennétek? Kitakarjátok a fényt. - hesegetett minket barátnőm.

- Oh. - léptünk egyszerre hátra Tommal, de továbbra is őt néztem. Lassan feljebb vándorolt a tekintetem és találkozott az övével. Bármennyire is akartam nem tudtam félre nézni, szinte fogva tartott a szemével. Aztán, mint derült égből villámcsapás Clio megszólalt, hogy végzett. Párat pislogtam, mert úgy éreztem kiszáradt a szemem.

- Hűha. - Bill elismerően füttyentett a tükörbe nézve. - Nagyon tetszik.

- Örülök. - mosolygott Clio. Gyorsan lekezelte nekik, tett rá fóliát és végre kimentünk abból a számomra már fullasztó helyiségből.

- Köszönünk mindent. - fizettek majd egy rövid szia után el is hagyták a szalont.

- Hú, de jó, hogy végre elmentek. - dőlök hátra az egyik krémszínű bőrfotelben. - Amúgy mi volt azokkal a csajokkal? Hamar leléptek.

- Jaj, ne is említsd őket. - rogyott le mellém barátnőm. - Amit azok lerendeztek... Ők unatkoznak, ők vásárolni akarnak, meg még kitudja mi bajuk volt. Pedig szerintem jól esett volna a fiúknak, ha itt maradnak.

- Sose értettem, hogy az ilyen pasiknak, mint ők miért vannak ilyen barátnőik.

- Csak nézz rájuk, tökéletesek és gyönyörűek. A külső nagyot nyom a latba, hiszen tudod te is. - igen, igaza volt. A szépséggel sok mindent megkaphatsz. - Hagyjuk ezt a témát és inkább induljunk vásárolni. - húzott fel Clio. Bezártuk a boltot és belevetettük magunkat a város forgatagába. Mivel fogalmunk nem volt mi hol lehet csak úsztunk az árral, és ha valamelyik üzlet megtetszett bementünk.2 óra leforgása alatt sikerült egy vagyont elkölteni. A szatyroktól már alig tudtunk mozogni, ezért hívtunk egy taxit és hazamentünk.

- Már sajnálom, hogy kint eladtam a kocsit. - jegyezte meg Clio amikor a házhoz értünk. - Lehet el kéne menni nézni egyet,úgy mégis csak kényelmesebb lenne,nem? - kérdezte miközben a kezembe adogatta a szatyrokat a kocsiból.

- Ahogy gondolod. - rántottam meg a vállam.

Bent lepakoltunk és most következett a legfárasztóbb feladat. Mit vegyünk fel este?

- Te kezded, addig én összeütök valami kaját. - vettem a konyha felé az irányt. 

Nem akartam sokat pepecselni, így gyorsan összedobtam egy gyümölcs salit. Míg daraboltam a gyümölcsöket Clio divatbemutatót tartott. Nagyon nehéz volt a választás, mert mindegyikben nagyon szexi volt, de végül egy bőrcicanaci, hozzá illő hátul fűzős felső mellett döntöttünk. 

Én következtem, minden ruhát kidobáltam az ágyra, ami szóba jöhetett. Sorra mutattam be őket, de se Clio se én nem éreztük egyet se jónak.

- Mi van azzal, amit én vetettem veled? Az az ezüst.

- Nem, azt biztos nem fogom felvenni, annyira kidob mindent. - ellenkeztem rögtön.

- És? Annyira jó alakod van. Na, sipirc és vedd fel! - utasított. Hosszasan fogtam a ruhát a kezemben aztán egy mély sóhaj kíséretében belebújtam.

- Clio én ezt tényleg nem szeretném. - lépkedtem zavartan a konyhába.

- Basszus mit akarsz? Kurva jó. - mondta lenyűgözve. - Le nem veszed. - tette hozzá szenvedő arckifejezésemet látva. Mit tehettem volna. Beletörődtem. Meg csináltuk a hajunkat meg a sminkünket és elindultunk az éjszakába. A taxist megkértük, hogy vigyen minket egy jó helyre. Ő mégis jobban ismeri a várost, mint mi. Mikor megérkeztünk már hangosan dübörgött bent a zene. 

Teljesen bepörögtünk. Amikor bejutottunk azonnal a pulthoz mentünk és kértünk egy üvegpezsgőt, majd leültünk egy szabad boxba.

- Az új életre. – emelte a poharát Clio.

- Az új életre. - koccintottunk.

A pezsgővel hamar végeztünk aztán pár koktél is legurult. Kezdtük magunkat igazán jó érezni és úgy éreztük táncolnunk kell. Az alkohol rendesen a fejünkbe szállt. Egymás kezét fogva behunytuk a szemünket és teljesen átadtuk magunkat az érzésnek. Most volt az első, hogy teljesen elengedtem magam és nem gondoltam semmire. Kinyitottam a szememet és rögtön megláttam két srácot.

- Nézd csak kik vannak ott! - kiabáltam Clio-nak és Tomék felé mutattam.

- Menjünk, köszönjünk nekik. - rángatott magával.

- Hát ti? - lepődött meg Tom, ahogy észrevett és oldalba bökte Billt is.

- Csak ünneplünk. - nevetett Clio. - Végre minden egyenesben van. És ti?

- Barátnőkkel jöttünk, de leléptek. - vigyorgott Tom, rajtuk is látszott, hogy nem fogták vissza magukat a piával kapcsolatban.

- Egy élmény lehet velük. - jegyeztem meg Clio-nak, aki csak mosolyogva megrázta a fejét.

- Nem jöttök? - bökött a fejével barátnőm a táncparkett felé.

- Miért is ne. - mosolygott huncuton Tom és karon ragadta Clio-t. Bill-el csak néztük egymást.

- Fáj még? - mutatok a mellkasára.

- Nem vészes. - legyint. Láttam rajta, hogy kicsit szomorú vagy ideges (?)

- Gyakran csinálják ezt? - kérdeztem kicsit félre a reakciójától.

- Néha már nem is értem miért vagyunk együtt... - sóhajtott és a fejét csóválta. Talán Billből az alkohol épp az ellenkezőjét váltja ki, nem feldobódik, hanem szomorú lesz.

- Gyere te is és érezd inkább jól magad. - mosolyogtam rá és gyengéden a karjához értem. Egy percig elgondolkozott aztán mi is csatlakoztunk a vadul táncoló ember tömeghez. Bill kezdett kicsit feloldódni. Nagyon jól éreztem magam vele, amikor végig simított a karomon kirázott a hideg. Egymás szemébe néztünk és az ajka féloldalas mosolyra húzódott. Épp mondani akart valamit, amikor két erős kar elragadott. Egy részeg pasas szorított magához.

- Nagyon szexi vagy bébi. - súgta a fülembe. Próbáltam kihámozni magam az öleléséből, de sokkal erősebb volt nálam. Erőszakoskodni kezdett.

- Ne, ne, ne. - ellenkeztem zihálva, elöntött a pánik. A szemem előtt képek rémlettek fel a múltból.

- Erezd el! - hallottam meg Bill fenyegető hangját aztán egy perc múlva megszabadított a durva fickótól. Remegtem.

- Jól vagy? - érintette meg a vállamat Bill, de én azonnal elhúzódtam tőle és kirohantam a buli helyről.