11. rész: Csalódottságok sorozata

Hey Aliens :D meg is hoztam a következő részt :) remélem örültök neki :D a jó hír az, hogy ez a rész sokkal hosszabb lett, mint a többi :) jó olvasást hozzá és a komikat ne feledjétek ;)
enjoy :D

11. rész: Csalódottságok sorozata

- Mi a? - csak ennyit tudott kinyögni a rasztás. A telefonja vad csörgésbe kezdett az éjjeli szekrényén. – Igen? … - Már ma? És mikor? … Persze, várlak kicsim. Szia. Bazd meg Bill Ria ma jön.

- Remélem hihető magyarázatot tudsz majd adni neki… - sóhajtotta Bill. - És persze David-nek is. Tuti ki fog akadni, hogy már megint csinálod a fesztivált.
- Ha csak csesztetni tudsz, akkor inkább hagyj magamra. – mondta Tom és az ajtó fele terelte öccsét.
Miután Bill távozott, Tom leült az ágya szélére és a kezeibe temette arcát miközben gondolkodott. Elmélkedését telefonja újbóli csipogása zavarta meg. Felemelte a párnájáról a készüléket, amin Emma válaszüzenete villogott: „Szia J én is nagyon jól éreztem magam veled, és örülök neki, hogy ezt te is megosztottad velem. Remélem jól aludtál. J Puszillak.”  Mosolyogva olvasta el újra és újra az üzenetet és közben végig pörgette lelki szemei előtt a múlt este képeit. Ami tény az tény, irtó jól érezte magát tegnap este Emma-val. Szép lassan kezdte magának beismerni, hogy tetszik neki a lány. Nagyon is. Tekintete körbejárta a szobáját, majd szemei meg is akadtak az egyik újságon, amin Ria neve szerepelt.
- Mit csinálsz te barom, neked barátnőd van. – csapta magát homlokon Tom, majd felkelt az ágyból és a fürdő felé vette az irányt, hogy időben el tudjon készülni és kiérjen a reptérre Berlinbe, Ria elé.

***

Háromnegyed óra kocsikázás után megérkeztem Magdeburgba Mäx irodája elé. A taxis egy kisebb vagyont akasztott le rólam, de sebaj, majd Mäx-el kifizettetem.  Sietős léptekkel indultam a bejárat felé. A recepciós csajnak csak intettem egyet, majd haladtam a liftek felé. megnyomta a lift hívó gombját és vártam. Csengő jelezte, hogy megérkezett a lift, gyorsan beszálltam és megnyomtam az 5. emelet gombját. Lassan felértem az emeletre és sietős léptekkel viharoztam ki az ajtón. Szerencsétlenségemre majdnem fellöktem egy nőt aki egy hatalmas papírköteggel egyensúlyozott a folyosón, gyorsan elnézést kértem tőle és Mäx irodája felé mentem tovább. Az ajtó előtt megálltam, vettem egy nagy levegőt és kopogtam. Bentről egy hangos ’Gyere’ engedélyével beléptem a helyiségbe. Mäx az asztala mögött ült és valamibe nagyon bele volt feledkezve. Odasétáltam az asztalához, elhadartam egy gyors ’Hello’ –t és leültem az egyik székre.
- Csakhogy itt vagy. Meg tudnád nekem magyarázni, hogy ez mégis micsoda? – kezdte a producerem köszönés nélkül, becsukta a kezében lévő újságot elém dobta.
Kicsit félve pillantottam rá a nyomtatványra. Hirtelen levegőt is elfelejtettem venni mikor megláttam a címlapot. Én és Tom voltunk a címlapon pont mikor majdnem megcsókolt. Felnéztem a szalagcímre és még a vér is megfagyott bennem: „MÉGIS TÉVES, HOGY TOM KAULITZ MEGVÁLTOZOTT VOLNA? ÚJRA CSAJOZIK? VAJON MIT SZÓL EHHEZ A BARÁTNŐJE, RIA SOMMERFELD?” Úgy éreztem magam, mint akit nyakon öntöttek egy vödör jeges vízzel és egy hatalmas és vastag tőrt döftek volna a szívébe. Hirtelen felpattantam a székről és szinte már futva hagytam el az irodát. A lépcsők felé vettem az irányt, nem volt türelmem a liftre várni. Mikor leértem kivágtam magam előtt a bejárati ajtót és elindultam valamerre a városban. Még mindig épphogy futva mentem, mikor egy parkba értem.  Kezdtem kicsit fáradni így leültem egy üres padra és kitört rajtam a zokogás. Nem értettem magam, és ezt a hirtelen kitörést sem, hiszen semmi közöm sincs Tom-hoz. De mégis fájt és szinte már széttépett belülről ez a furcsa érzés. Próbáltam kicsit lenyugodni és végig gondolni, hogy valójában miért is akadtam ki ennyire. Nem kellet sokat gondolkodnom rajta, szinte bele égett az az egy szó a tudatomba: BARÁTNŐJE. Újfent úrrá lett rajtam a sírás. Nem tudom mióta ülhettem ott miközben az egereket itattam, de egy furcsa, mégis túl ismerős zajra lettem figyelmes. Felkaptam a fejem és a hang irányába fordultam. Az egyik bokor mögött egy ádáz paparazzo kamerájának az objektívével néztem farkasszemet. A csalódottságomon felülkerekedett a düh és a fotós felé kezdtem sietni. Mikor a férfi észhez kapott, hogy épp hozzá igyekszem, felkelt a rejtekhelyéről majd bevágódott egy kocsiba, ami gyorsan elhúzott onnan. Ott álltam megkövülve a park szélén és nem tudtam, hogy most mihez kezdjek. A csalódottság és a méreg kevergett bennem. Úgy döntöttem, hogy inkább megyek valamerre mielőtt felrobbanok.
Már egy ideje céltalanul mászkáltam a városban, mikor egy ismerős Audi húzott el mellettem. Szinte biztos voltam benne, hogy Tom volt az, de inkább nem foglalkoztam vele.  Jobbnak láttam haza menni ezért inkább fogtam egy taxit és hazaindultam vele.

***

- BIIIILLLL!! Nem láttad a kocsi kulcsomat? – kiabált Tom.
- De, itt van az asztalon. – mondta Bill, majd felkapta a kulcsokat az asztalról és az épp közelítő Tom felé dobta.
A rasztás szerencsésen elkapta őket, intett egyet öccsének és kiviharzott a házból egyenest a kocsijába, majd Berlin felé kezdett hajtani. Elég sietősre fogta a vezetést, mert már így is késésben volt. Magdeburgba érve egy ismerős alakot látott az utcán. Mikor elhajtott mellette akkor vette csak észre, hogy Emma az és elég feldúlt állapotban volt. Szíve szerint megállt volna, hogy felvegye a lányt, de ezt az ötletet azonnal el is vetette mikor eszébe jutott, hogy épp hova tart és kiért is.
Kevesebb, mint 2 óra elteltével Tom leparkolt a berlini repülőtér parkolójában. Ránézett az órája és elégedetten látta, hogy fél órával korábban ért ide. Kényelmesen elhelyezkedett az ülésen és várta barátnője érkezését közben azon gondolkodott, hogy vajon Emma mitől volt olyan feldúlt. Annyira belemélyedt a gondolataiba, hogy nem is vette észre, hogy Ria már másodszorra kopogtat az ablakon. Kicsatolta Tom a biztonsági övét és kiszállt a kocsiból, hogy segítsen Ria-nak berakni a bőröndjeit a csomagtartóba.
- Azt hittem már észre sem akarsz venni. – vetette oda Ria köszönésképp a gitárosnak.
- Ne haragudj kicsim, csak teljesen elbambultam. – mentette a helyzetet Tom és egy csókot nyomott barátnője szájára. – Hiányoztál.
- Egye-fene nem haragszom. Te is hiányoztál nekem. – mondta vidáman Ria és célba vette az anyós ülést, még barátja a csomagjait rakja be a kocsiba.
A hazafele tartó úton Ria mesélte el Tom-nak, hogy mi volt vele még egyedül volt Los Angeles-ben, de a rasztás nem igazán figyelt rá, csak mosolygott és néha ’az jó’ megjegyzéseket fűzött a történetekhez. Még mindig Emma-n járt az agya. Másfél óra múlva már a Kaulitz ház elé parkolt le a kocsival. Kikapkodta a táskákat a kocsiból és barátnőjével az oldalán indultak be a házba.
- Honey B! - csicseregte a lány és Bill nyakába borult, majd 2 puszival üdvözölte a srácot.
- Szia Ria.
- Öcsi segítesz ezek felvinni? – kérdezte Tom az öccsét, és válaszra sem várva Bill kezébe adta a legnagyobb bőröndöt. – Kicsim addig igyál valamit még mi ezeket felvisszük a szobámba.
- Rendben édes. – nyomott még egy gyors puszit Ria Tom arcára és megindult a konyha felé.
Miután az ikrek felvitték a cuccokat Bill távozott a szobából és helyét Ria váltotta fel aki rögtön célba vette barátját é szenvedélyesen megcsókolta. Tom-nak nem kellett kétszer mondani, vette a célzást, hogy mit szeretne a lány. Lassan hátrálni kezdett magával húzva barátnőjét és az ágyon landoltak. Ria felkönyökölt, hogy a gitáros szemébe tudjon nézni, de tekintete megakadt a rasztás feje mellett lévő újságon. Hirtelen felpattant az ágyról és az újságot is felkapta. Miután elolvasta a szalagcímet, dühtől eltorzult arccal fordult Tom felé.
- Ez mégis mi a jó büdös franc Tom? – kiabálta Ria miközben az újságot lobogtatta Tom előtt.
- Kicsim meg tudom magyarázni.
- Igen? – vágott közbe hisztérikus hangnemben Ria. – Kíváncsian várom!
- Ez csak… én nem… - Tom csak hebeget-habogott, de semmi értelmeset nem tudott válaszolni.