7. rész: Ismerkedés

Hey Aliens :D bocsi, hogy ennyit vártam az új résszel, de most sikerült befejezni :) remélem tetszeni fog :) ja és komiknak örülnék ;)
enjoy ;)

7. rész: Imerkedés

- Szia, Bill vagyok. – nyújtott kezet a kisebbik Kaulitz. – Remélem nem baj, hogy én is átjöttem, csak Gordon azzal a szörnyű hírrel fogadott, hogy nincs kész kávé. Teljesen kétségbe estem, majd közölte velem, hogy Tom itt van nálad kávézni és én fejvesztve rohantam ide.

- Egyáltalán nem probléma, hogy itt vagy. Én Emma vagyok. Csüccs le, egy perc és adom is. – mosolyogtam a feketeségre és kitöltöttem a bögrékbe azt éltető nedűt.
Csendben megiszogattuk az energiabombáinkat majd átmentünk a nappaliba és beszélgetni kezdtünk. Kérdezgettek rólam, a múltamról és, hogy milyen itt németbe. Meséltek vicces történeteket a gyerekkorukról és a túrnék alatt történt dolgokról, amiről a nagyérdemű nem tudhatott majd engem is elláttak hasznos tanácsokkal. Jó sokat nevettünk, nagyon jól éreztem magam velük. pár óra beszélgetés után körbevezettem őket a házba, de a saját szobámba nem igazán akartam őket beengedni. Igazi harci övezet uralkodott most ott.
- Na légysziiiiiii!!! Engedj beeeee. – könyörgött Bill és próbált eltuszkolni az ajtó elől.
- Szó sem lehet róla! – a harc hát legyen harc. – Biztos nem akarod látni a szobám.
A két Kaulitz összenézett, majd sokat sejtetően elvigyorodtak. Tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége, és igazam is lett. Mindketten tettek egy fenyegető lépést felém, megragadták mindkét kezem és elvonszoltak az ajtó elől, majd mind két 5 éves rohantak is be az ajtón. Én csak a fejemet fogtam és elindultam utánuk.
- Most már értem, miért volt ez a nagy tiltakozás. – Bill a szoba közepén állt csípőre tett kézzel és vigyorogva nézegette a fél gardróbom tartalmát, ami a szoba különböző pontjain hevertek szanaszét.
- Én mondtam, hogy nem akarsz te ide bejönni.
- Hát ez? – kapott fel Bill ez füzetet a földről.
- Mi? – néztem rá. – Na neeeeem. Azt végkép nem nézheted meg.
- Majd akkor mond, ha el tudsz kapni. – ördögien nevetett egyet és átvetődött az ágyamon majd a túl oldalán elkezdte olvasni. – Hmm, úgy látom ezek félkész dalok, és egész jók. Mikor írtad őket?
- A napokban. Untam a fejem itthon egyedül és ezek a végtermékek. – mondtam sértődött hangnemben.
Eközben Tom a szobám minden egyes négyzetcentiméterét végigvizsgálta majd megakadt a szeme a falamon elhelyezett fehér Gibson-omon. Lazán feltérdelt az ágyamra és gyorsan közelített a kicsikémhez. Már épp vette volna le a falról, mikor észbe kaptam, hogy mit is akar csinálni.
- NEEEEEEEEEEEEEEE!!!! –sikítottam majd rávetődtem, hogy ne tudjon hozzá érni. Majdnem sikerült a földön landolnunk. Felkönyököltem, hogy Tom szemébe tudjak nézni. Szegényre nagyon ráhoztam a frászt. Halálra vált tekintettel nézett fel rám. Óvatosan feltápászkodtam róla. – Bocsi. – csak ennyit tudtam mondani.
- Bocsi? Baszki majdnem kiugrottam a gatyámból te lány. – sipákolt Tom. Bill eddig bírta röhögés nélkül. – Te meg mit röhögsz? Nem tudom, te hogy éreznéd magad, ha hírtelen a semmiből 200al leteperne egy csaj.
- Tényleg sajnálom, de jobban féltem azt a gitárt, mint az életem. – próbáltam bevetni a boci szem technikát.
- Nem problem, de legközelebb szólj, ha megint ilyenre készülsz. Csak, hogy legyen időm felfogni mielőtt magamon talállak. – nevetett most már Tom is. A boci szem terv sikerrel járt. – Amúgy miért is olyan különleges a kicsike?
- Nézd meg közelebbről, de nehogy hozzá nyúlj. – mondtam fenyegetően.
Tom visszakúszott a gitárhoz, hogy jobban szemügyre vehesse.
- Te Bill, nézd már. A mi autogramjaink.
- Mi? – mászott oda Bill is. – Jé, tényleg. Emlékszel hol írtuk ezt alá?
- Asszem Magyarországon… Ugye? – nézett felém kérdőn Tom. Én csak válaszképp bólintottam.
- Akkor mi már találkoztunk. Bocsi, hogy nem ismertelek meg. – mondta Bill.
- Tévedsz, nem találkoztunk. Az egyik barátnőm íratta alá veletek, mert én sajnos nem tudtam menni a Comet-re. – vázoltam a szitut, majd én is leültem hozzájuk az ágyra. Még egy darabig beszélgettünk tök jelentéktelen dolgokról, majd az ikrek hazamentek én pedig nekiálltam pakolni a bőröndbe, de mint mindig ma sem vittem túlzásba dolgot.
Délután unottan kapcsolgattam a tv-t mikor jött egy sms-em. Ránéztem a kijelzőre, ki a feladó és meglepetten láttam ezt a nevet : Tom ♥ . Mégis mikor irta be a számát a telefonomba? gondoltam magamba, majd megnyitottam az üzenetet: „Szia Napsugár. Bill-el este elmegyünk sétálgatni meg beülünk valahova iszogatni. 8-kor a ház előtt várunk ;) Csók Tom”
Háromszor is elolvastam az üzenetet mire rendesen fel tudtam fogni, majd bepötyögtem a választ: „Persze, szívesen veletek megyek. Puszi”. Megnyomtam a küldés gombot és visszadobtam a készüléket magam mellé és folytattam a tv bambulását.