16. rész: Deja Vu

hey Aliens :D

bevallom sokat vesződtem vele, de hála Tücsy-nek sikeresen meg tudtam írni a következő részt :)
remélem tetszeni fog :) és ne feledjétek a kommentelést :) jó lenne olvasni néhány visszajelzést, pozitívat és negatívat is egyaránt :D

16. rész: Deja Vu

Hangosan csaptuk be magunk mögött az ajtót miközben vadul faltuk egymás ajkait. Nagyon tetszett nekem ez a helyzet, de egy hang a fejemben vészjelzésbe kezdett, hogy ez talán mégsem annyira jó ötlet.
- Állj! – toltam el magamtól hírtelen Tom-ot.
- Mi a baj? – nézett rám értetlenül és próbált magához visszahúzni, de sikeresen kibújtam karjai közül és idegesen fel-alá kezdtem járkálni a szobában.
- Nem… nem… ez… ezt nem lett volna szabad… ez nem helyes… - dadogtam össze-vissza értetlenül miközben buzgón róttam a köröket a kis dohányzóasztal mellet a lakosztályunk nappalijában.
- Nem értem, most mi bajod van? – mintha egy kis sértettség szűrődött volna ki Tom hangjából.
- Menj el! Kérlek! – siettem az ajtóhoz, szélesre nyitottam és megpróbáltam kitessékelni rajta Tom-ot. – Légy szíves menj most el!
Tom pár másodpercig csak nézett rám, de én kitartóan álltam az ajtó mellett végül csak sértődötten horkantott egyet és kicsörtetett a szobámból. Sietve becsaptam és bezártam utána az ajtót, lekaptam a lábaimról a cipőmet majd úgy, ahogy voltam bemenekültem az szobámba, elhasaltam az ágyamon és zokogni kezdtem.

***

- Bassza meg ezt nem hiszem el. – Tom idegesen ment szobája felé.
Épp a zárral szerencsétlenkedett és egy hatalmasat rúgott az ajtóba, amiért az nem akart kinyílni mikor befordult a folyosóra Bill, Andreas, Georg, Gustav, Steph, Bella és Heidi.
- Hát beléd meg mi ütött? – kérdezte meglepetten Bill miközben a többiek tágra nyílt szemekkel nézték a dühöngő Tom-ot.
- Semmi. – válaszolta flegmán a rasztás és végre sikerült kinyitnia az ajtót, berontott a szobájába és be is csapta maga után. - A francba... - puffogott tovább magában. Egyszerűen nem tudta feldolgozni, hogy visszautasították. Pont őt, aki bármilyen lányt ágyba tud vinni. Tom végig feküdt az ágyon és a plafont bámulta. A fogaskerekek az agyában hangosan kattogtak. Annyi ideig nem látta, most pedig képes elrontani egy ilyennel?

***

Másnap reggel a tegnap esti ruhámban ébredtem és úgy éreztem magam, mint akin átment az úthenger. Kikeltem az ágyból és bementem a fürdőbe, hogy megnézzem magam a tükörben, és miután ezt megtettem rájöttem, hogy hiba volt. Borzalmasan néztem ki. A sminkem teljesen szét volt folyva az arcomon és a szemeim vörösek és duzzadtak voltak. Szívmelengető látványt nyújtottam. Úgy gondoltam, hogy lassan ideje lenne kezdeni magammal valamit, hogy emberek közé mehessek, ezért ledobáltam magamról a ruháimat és beálltam a zuhany alá, hogy vegyek egy hosszú és forró fürdőt.
Fél óra múlva léptem ki a zuhanyzóból, magamra csavartam egy törölközőt és visszamentem a szobába, hogy felöltözzek, majd indultam is a többiekhez a hotel éttermébe reggelizni és meginni egy jó erőskávét, de a szobám ajtajából kilépve beleütköztem Bill-be.
- Jesszus Bill, ne haragudj!
- Semmiség. – mosolygott rám. – Reggelizni indultál?
- Igen és van egy olyan érzésem, hogy megint én vagyok az utolsó, aki odaér.
- Hát, ma szerencséd van és nem vagy egyedül ezzel. Én is mindig utoljára készülök el reggelente. – Bill a falnak támaszkodott és várt még én a kulccsal vacakoltam. – Tegnap mikor jöttünk haza Bella-ék is velünk tartottak és megbeszéltük, hogy ma reggel együtt reggelizünk mindannyian.
- Hogy mi? – néztem rá kikerekedett szemekkel. Mindenre fel voltam ma készülve, de arra nem, hogy Tom-mal találkozzak a tegnap este történtek után. – Tudsz várni még fél percet?
- Persze, de mi rosszat mondtam? – Bill értetlenül állt az ajtóban és azt figyelte, hogy forgatom fel a szobát.
- Semmit. Mindegy. Hosszú. Nem akarok most találkozni a bátyáddal.
- Mit csinált már megint az az idióta?
- Komolyan Bill hagyjuk ezt most. Menjünk le a többiekhez, szólok Mäx-nek, hogy elmegyek és minden meg van oldva. – türelmetlenül nyomkodtam a lift hívógombját és meredten néztem az egyik növényt a folyosón.
Nagyon látszott Bill-en, hogy kérdezősködni akar, de vissza fogta magát és csendben maradt és ettől eléggé érdekes fejet vágott, amin normál körülmények között biztos jót nevettem volna, de most nem voltam valami vicces hangulatban.
Túl gyorsan értünk le a földszintre és a lábaim alig akartak megmozdulni, hogy kiszálljak a liftből, de végül mégiscsak engedelmeskedtek nekem és Bill után indultam az étterem felé. Oda érve Bill még küldött felém egy ’Erről még beszélünk’ pillantást és leült Tom mellé és felé fordult kíváncsian, de Tom közömbös tekintettel nézte, ahogy keresem Mäx-et és elindulok felé.
- Figyelj, nagy baj lenne, ha elmennék máshova most enni? Nem bírok itt maradni.
- Nagyon muszáj? – kérdezte Mäx, de látva a könyörgő tekintetemet beadta a derekát. – Na jó, legyen, de vidd magaddal Jeremy-t. Nem szeretném, ha valami bajod esne.
Hálás pillantásokat küldtem drága producerem felé és kisiettem az étteremből. Amint kiértem az előtérbe megpillantottam a Matt-et és Jeremy-t, odasiettem hozzájuk és megbeszéltem Jer-el, hogy velem kell jönnie, majd elköszöntünk Matt-től és távoztunk a hotelből.
Nem akartam kocsikázni ezért gyalog indultunk el Berlin utcáin. Negyed óra sétálgatás után találtunk egy csendes kis kávézót ahova be is mentünk, majd rendeltem magunknak reggelit és egy-egy jó erős kávét, amit Jeremy először nem igazán akart elfogadni tőlem, de végül sikeresen meg tudtam győzni. Sokat beszélgettünk még ott voltunk a kávézóban. Mesélt nekem az életéről és én is az enyémről, kérdeztem tőle, hogy milyen nekünk dolgozni és mondta, hogy tetszik neki, hogy innentől kezdve velünk fog utazni, mert mindig is szeretett volna világot látni és legalább össze tudja kötni a kellemest a hasznossal. Sajnos nem sokáig tudtunk maradni, mert Mäx hívta Jeremy-t, hogy vigyen vissza a hotelbe, mert mennünk kell fotózásra. Intettem a pincérnek, hogy fizetnék és a reggelink árát az asztalra tettem majd kisétáltunk a kávézóból, de az ajtóba érve egy srác pár szórólapot nyomott a kezembe, aminek az lett a következménye, hogy Jer fel kente szegény srácot a falra, mert azt hitte, hogy meg akar támadni.
- Basszus Jer, engedd el szegényt. Nem esett bajod? – fordultam a sráchoz, hogy megnézzem egyben van e.
- Nincs gáz, de azért tehetnél pórázt a gorilládra. – erre a mondatra Jeremy tett egy határozott lépést a srác felé.
- Csak nyugi. Esetleg kárpótolhatnálak valamivel? – kérdeztem a kissé morcos srácot.
- Hát, gyere el ma este ide. Amatőr rock-est lesz.
- Rendben. Akkor majd este találkozunk. – válaszoltam mosolyogva és elindultunk Jeremy-vel vissza a hotelbe.

*

- Mit csináltál már megint? – fordult bátyja felé Bill.
- Mi az, hogy már megint?
- Emma látni se akar. Szóval? Ne mond azt, hogy semmit se csináltál.
- Pedig ez az igazság öcsi. Akartam, de semmit se csináltam. És utólag rá is jöttem, hogy hiba lett volna. – Bill kikerekedett szemekkel hallgatta a rasztás monológját. – Most mit nézel így rám? Mit akarsz még hallani? Igen egy fasz voltam, na és? Mindig az vagyok, ha nem tűnt volna még fel.
- Nektek meg most mi bajotok van? – szállt be Georg is a beszélgetésbe.
- Az van drága hobbit, hogy egy farok vagyok. – mondta Tom majd felállt és visszament a szobájába magukra hagyva a többieket az értetlen tekintetükkel együtt.

***

A fotózás késő délutánig tartott és már alig vártuk a csajokkal, hogy visszaérjünk a hotelbe. Fárasztó volt, hogy ugráltattak minket, néha szó szerint is és egy csomószor át is kellett öltöznünk, de annyit megért, hogy legalább újra fonták a hajam, mert a koncertezés nem volt rá valami jó hatással, rá fért már a renoválás.
Próbáltam kicsit megsürgettem a többieket, hogy legyen időm elkészülni és időben el tudjak indulni a pub-ba ahol a rock-est lesz ma.

*

Mindennek mondanám ezt a helyet, de pub-nak biztos nem. A lepukkant kocsma jelző jobban illene rá. De nem is azért jöttem, hogy a helyet bíráljam és inkább a délelőtti srácot kezdtem keresni, de egy idő után feladtam, mert nem találtuk sehol se Jeremy-vel, majd kerestünk magunknak egy helyet hátul ahol egy kisebb színpad volt kialakítva.
- Hozzak valamit inni? – kérdezte Jeremy pár perc csendben üldögélés után.
- Igen légyszi, egy whisky-cola jó lesz, de magadnak is hozz ám valamit. – Jeremy bólintott egyet és elcammogott a pulthoz.
Pár perc múlva két pohárral a kezében szlalomozott vissza az asztalunkhoz.
- Semmi alkohol?
- Dolgozom Emma. Mäx kitekerné a nyakam, ha innék, miközben rád vigyázom.
- Ugyan már. Legalább egy sört igyál. Mäx-et meg bízd ide. Tőlem nem tudja meg. – próbáltam győzködni Jer-t és mikor picit elmosolyodott tudtam, hogy nyert ügyem van.

Amatőr rock-est… hát… nem is tudom, mit mondhatnék róla. Voltak pár nagyon jó zenekarok, de voltak olyanok is, akik jobban járnának, ha felhagynának a zenéléssel. De összességében jól éreztem magam és végül meglett a délelőtti srác is. Ő volt az egyik fellépő. A produkciójuk után, ami szerintem tök jó volt, odahívtam hozzánk beszélgetni és végre meg tudtam azt is, hogy Adam-nek hívják. Egész jól elbeszélgettünk és Jeremy-vel is sikerült békét kötniük és elfelejteniük a kávézónál történt incidenst is.

Nem sokkal később észrevettem, hogy egy ismerős szőke hajú srác közelít az asztalunkhoz.
- Szia. Tegnap este nem volt alkalmam bemutatkozni neked, Andreas vagyok. – nyújtotta felém a kezét a szőkeség és akkor esett le, hogy őt tegnap este a klubban láttam Tom-ékkal. – Nem baj ha csatlakozom?
- Dehogy, ülj csak le. – húzódtam arrébb a székemmel még ő hozott magának egyet egy másik asztaltól. – Mond csak Andreas, egyedül jöttél?
- Nem, dehogy. Egyedül nem poén bulizni menni. – mosolygott rám majd az emberek között kezdett kutakodni a tekintetével. – Tom is itt van valahol, de nem látom hol is van pontosan.
„Jaj ne. Miért kell mindig ott lennie Tom-nak ahol én vagyok? Nem lehetek ennyire szerencsétlen.” Amíg a saját gondolataimmal voltam elfoglalva Andreas veszettül integetni kezdett és pár pillanat múlva Tom csatlakkozott hozzánk és leült velem szembe az asztalhoz és csúnyán méregetni kezdte a mellettem ülő Adam-et.
- Szerintem én most megyek. – állt fel az asztaltól Adam. – Örültem, hogy találkoztunk.
- Én is és had kérjek még egyszer bocsánatot a délelőtti miatt. – Adam csak mosolygott majd el is ment.
Kicsit frusztrált voltam attól, hogy Tom velem szemben ül. Nem tudtam mit mondhatnék neki, de látszott rajta, hogy ő is ilyen gondokkal küzdhet. Andreas viszont jól elvolt Jeremy-vel. Hamar megtalálták a közös hangot és jókat nevettek együtt. Ami Tom-ot és engem illet, hát mi sorra rendeltük a whisky-ket és külső szemmel úgy nézhettünk, mintha verseny ittunk volna egymással.

 Lehet volt benne némi igazság.
Gyorsan telt az idő és még gyorsabban gyűltek az üres poharak előttem. Alattomos egy dolog ez az alkohol. Csúnyán a fejembe szállt, de nem csak nekem, de Tom-nak is. A részegség határán már annyira nem foglakoztunk semmivel se, hogy egymást kezdtük el ugratni mindenféle hülyeséggel és nagyon jól éreztük magunkat. A többi ember a kocsmában táncolni kezdett és megpróbáltunk mi is eljutni a kis tömeghez, de ahogy próbáltunk talpra állni Tom visszazuttyant a székére magával húzva engem is és így én az ölében landoltam. Pár másodpercig farkasszemet néztük, de végül csak nevetni kezdtünk egymáson.
Jeremy úgy gondolta, hogy ideje lenne visszamenni a hotelbe, mert már nem igazán voltunk valami józanok. Segített mindkettőnknek felállni és kitámogatott minket az épületből Andreas segítségével.

Egész úton a hotelig Tom-mal egymásba kapaszkodva próbáltuk támogatni a másikat. Érdekesen néztünk ki, ahogy össze-vissza dülöngélünk, de sikeresen megérkeztünk a célállomáshoz. Jeremy és Andreas még elmentek beszélgetni a hotel bárjába, de azért elkísértek minket a liftig ahol biztosítottuk őket, hogy innentől meg tudjuk oldani, hogy eljussunk a szobánkig.
A liftből kiszállva még mindig egymást átkarolva próbáltunk haladni, de szerencsétlenségemre megbotlottam a saját lábamba, és ha Tom nem tart meg biztos, hogy hasra vágódtam volna. A mellkasára dőlve röhögtem saját szerencsétlenségemen, majd Tom az államnál fogva felemelte a fejem és megcsókolt. Talán a sok pia miatt, de egyből viszonoztam neki a csókot. Pár pillanat múlva elengedtük egymást, hogy egymás szemébe tudjunk nézni majd hirtelen a falhoz nyomtam Tom-ot és ott folytattuk a csókot ahol az előbb abbamaradt.
A fal mentén próbáltunk eljutni a szobájáig majd az ajtó előtt épp csak annyira szakadtunk el egymástól még kinyitotta az ajtót. Nevetve csuktuk be magunk után majd Tom felkapott az ölébe, de csak a kanapéig jutottunk. Vadul faltuk egymás ajkait és próbáltuk megszabadítani magunkat ruháinktól.
- Tom figyelj, nem tudod… - Bill lépett be kopogás nélkül a szobába, majd mikor meglátott minket csak tátogni tudott, mint egy partra vetett hal. – Jesszus bocs. – majd sarkon fordult és elviharzott.