15. rész: Találkozás

Hey Aliens' :D

Bocsi, hogy ennyit késtem, de itt is az új rész :D

15. rész: Találkozás

A buszban zötykölődve, kis turnénk utolsó helyszíne felé tartunk a csajokkal, Berlinbe. Bizony… már eltelt 2 és fél hónap. A klipforgatás után még egy hétig Hamburgban maradtunk, hogy megvárjuk a premiert, ami hihetetlen sikert aratott és az utána levő napon kezdődő turnénk minden állomásán teltházas koncertek vártak ránk.
Az emberek teljesen meg voltak őrülve, sosem tapasztaltam még ilyet. Minden koncertre kézzel készített transzparenseket hoztak magukkal a lelkes rajongók, amikkel dicsértek vagy bíztattak minket, de sajnos voltak gyűlölködő felirattal rendelkező plakátok is, mégpedig ilyen szövegekkel: „Emma takarodj haza vagy megbánod. Tom az enyém!” Vagy egy másik: „Meg ne lássunk, még egyszer Tom közelében te ribi!” Milyen kedvesek. De ezeken már csak röhögni tudok. A csajok is mindig ezen a témán lovagolnak, mert őket ez zavarja, de engem valamiért nem tud érdekelni. Néha belegondolok, hogy én mit tennék ezen rajongók helyében, de a gondolataim vége mindig az, hogy semmit. Én is megtehettem volna, hogy Ria orra előtt kezdek lóbálni egy bazinagy Home made táblát, hogy akadjon le Tom-ról, mikor még otthon voltam és ő is a szomszédban, de nem tettem mégse, mert hülyeség és amúgy is okom se lett volna rá ezt tenni, mert szigorúan véve semmi közöm sincs Tom Kaulitz –hoz, leszámítva azt, hogy szomszédok vagyunk. A csajoknak sajnos ezt el kell viselniük, én meg magasról teszek az ilyenekre, mert mást úgysem tudunk vele csinálni csak csendben tűrni és várni, hogy végre lecsengjen ez az egész dolog.

Már bejártuk egész Németországot. Hamburg-ból Hannover-be mentünk, onnan tovább Oberhausen, Köln, Frankfurt, Stuttgart, München és végezetül hulla fáradtan megérkeztünk éjjel Berlin-be. Áldom a turnészervező eszét, hogy egy ekkora kört mentünk és München-től egészen Berlin egyik hoteléig a turnébusz fogságába kényszerültünk 17 órára. Fantasztikus egy élmény volt, de legalább Steph kiélte magát a kamerával és nem egy olyan videó került fel az oldalunkra ahol szanaszét hisztizem a fejem a bezártság miatt. Imádom ezt a csajt, de néha teljesen az agyamra tud menni.
Mivel Berlin a kis turnénk utolsó állomása, Mäx a legnagyobb lakosztályt foglaltatta le nekünk egészen vasárnapig, hogy kellőképp meg tudjuk majd ünnepelni a sikeres körutazásunkat. 3 napi buli, amit nagy valószínűséggel végig is fogunk aludni, mert mind a négyünk energiáját teljesen felemésztette a turné, de szerintem azért a holnapi koncert után meglátogatunk valami elit klubbot, hogy egy kicsit kikapcsolódjuk, mert már nagyon ránk férne.

***

- Tom! Kapd össze magad. Indulunk Berlinbe. – kiabált fel az emeletre Bill és fel is szaladt bátyja szobájához, mert biztosra merte állítani, hogy ikre egy szót nem hallott abból, amit kiabált neki. – Tom!
- Mi van már te hiperaktív hurkapálcika?
- Szedd össze magad, mert ma este Berlinbe megyünk bulizni.
- Azt mégis minek? Ki volt az a nagyon okos, aki ezt kitalálta?
- Andreas.
- És miért pont Berlin?
- Azt mondta tervei vannak velünk, jobban mondva veled ma este, mert már nem bírja nézni a fancsali képed amivel már hetek óta kínzol minket. – felelte Bill és közben bátyját terelgette a fürdőszoba felé. – Egy órát kapsz, hogy elkészülj és utána indulunk akár kész vagy akár nem szóval húzz bele.
- És te, hogy fogsz ilyen hamar elkészülni hercegnő?
- Szerinted mi az istent csináltam egész délelőtt? Már megvan, hogy miben megyek és már a zuhanyzáson is túl vagyok. Az van hátra, hogy felöltözzek és sminkeljek meg belőjem a hajam és kész is vagyok. Te meg viszont most már fogd be és iparkodj.
Bill otthagyta enyhén puffogó bátyját a fürdőszobában és a saját szobájába sietett, hogy rendbe szedje magát mire jön értük Andreas.

Egy óra elteltével a két Kaulitz teljes harci díszben várta legjobb barátjuk érkezését, aki nem is váratott magára sokat.

***

- Heidi az istenért induljunk. Mäx már hall-ban vár minket, hogy tartson egy kis szentbeszédet a helyes viselkedésről. – próbáltam valahogy sürgetni drága barátnőmet, hogy minél előbb indulhassunk már, mert nagyon le akartam tudni ezt az estét.
- Oké, kész vagyok.
- Végre.

Mikor leértünk a hotel előcsarnokába Mäx egyből felpattant egy fotelből és intett mind a négyünknek, hogy menjünk oda hozzá.
- Nos, lányok, mivel az utóbbi időben rengeteg fenyegető leveleket kaptunk Emma jóvoltából, be kellett vezetnem némi óvintézkedést és ezért ma este elkísér titeket két kisember. – Mäx az ajtó felé fordult ahol két kicsinek épp nem mondható gorilla sétált be.
- Kis? Ez ugye most csak vicc? – pislogott nagyokat rájuk Bella. - Mäx, ember, ezek ketten nagyobbak, mint a hotel.
- Had mutassam be nektek Matt-et és Jeremy-t. Ők lesznek ma este a kísérőitek. – egyesével odaléptünk a lányokkal a két hústoronyhoz és bemutatkoztunk nekik majd közre fogtak minket és így heten belevetettük magunkat a berlini éjszakai életbe.

Flancos egy klubba mentünk. Mindenhol csilli-villi disco-s fények meg gömbök vakították az embereket és hangosan dübörgő tucc-tucc zenével szórakoztatta a Dj a részegedő közönséget. Egész gyorsan átverekedtük magunkat a szórakozó seregen – hála a két gorillának- majd gyorsan elfoglaltuk a VIP szektorunkat. Amint mindannyian megtaláltuk a helyünket két pincér egyből ott is termett az asztalunknál és jó pár üveg pezsgőt kezdtek bontogatni nekünk.
- A sikeres turnéra. – emelte fel Mäx a poharát majd mi is így tettünk és koccintottunk.

Pár óra és jó néhány pohár pezsgő után kezdtem magam nagyon jól érezni. A többieken is meglátszott már a pia hatása és nagyon jól szórakoztunk az asztalunknál. A tömegbe nem nagyon mertünk lemenni bulizni és a két hústornyon is halálfélelem suhant át mikor meglátták, hogy elindulunk a tömeg felé, de aggodalmuk alaptalan volt, mert csak a mosdókat céloztuk csak meg.
- Mäx! Ezer éve… - jött oda hozzánk egy durván harmincas férfi széles vigyorral az arcán és drága producerünk nyakába borult.
- David! Nem számítottam rád itt ma este. Lányok, ő itt David…
- Jost, tudjuk. – vágott Mäx szavába Steph. – Szerintem egyikünknek sem kell bemutatnod a Tokio Hotel manager-ét.
- Akkor jó. Örülök neki. – vigyorgott ránk kissé kótyagosan Mäx. – Á, és a fiaidat is hoztad. Csodálatos. A csajok már így is kezdtek unatkozni.
Oldalra kaptam a fejem ahol Georg, Gustav, Bill és egy szőke srác majd Tom közeledett felénk.
„Basszus, ezt nem hiszem el. Tudtam én, hogy ma nekem nem kellett volna eljönnöm. Éreztem.”
A srácok illedelmesen köszöntek Mäx-nek majd Bill, látva a rémült tekintetem gyorsan leült mellém így a többiek kénytelenek voltak széket hozni maguknak és a tőlem legtávolabbi ponton ültek le.
- Nem tudom mi volt ez az ijedt arckifejezés, de semmi jót nem vettem ki belőle ezért gondoltam leülök melléd, hogy elkerüljünk néhány kínos percet. – Bill bíztatóan mosolygott rám.
- Köszönöm. De igazából én sem értem a reakciómat. – feleltem neki majd a szemem sarkából Tom-ra pillantottam. Ő csak meredten bámult maga elé, szinte semmiféle érzelmet nem lehetett leolvasni az arcáról. – Minden oké? – célozgattam Tom-ra.
- Ne is foglakozz vele, már egy jó ideje ilyen. Majd észhez tér egyszer.
Bill-el egész jól elbeszélgettünk, de én nem bírtam levenni a szemem Tom-ról, aki még mindig csak az asztalt bámulta vagy azzal a szöszi sráccal dumált. Egyszer sem nézett rám, hogy ki tudjak olvasni valamit is a szeméből vagy bármi és én már kezdtem azzal beetetni magam, hogy biztos valami baja van velem.
- Ne haragudj Bill, de én ezt már nem bírom tovább. – felpattantam a székemről majd gyors léptekkel elindultam a kijárat felé.
Kisebb nehézségek árán, de végül sikerült kijutnom a szórakozóhelyből a friss levegőre. Az utcán pár eléggé részeg alakon kívül senki sem volt. Felvettem a kabátomat, amit eddig a kezemben szorongattam, írtam Bella-nak egy sms-t és gyalog elindultam vissza a hotelbe.

***

- Hova ment Emma? – ült le ikre mellé Tom.
- Nem tudom. Azt mondta, hogy ezt nem bírja tovább majd felpattant és elment.
- Fasza.
- Ne puffogj, valószínűleg csak kint van a bejáratnál. – próbálta jobb kedvre deríteni bátyját Bill.
- Öhm, bocsi srácok nem akartam hallgatózni, de Bill sajnos tévedsz. Emma visszament a hotelbe. – szólt közbe kissé félénken Bella majd megmutatta Bill-nek és Tom-nak az sms-t: „Ne aggódjatok, visszamegyek a hotelbe. Legalább még oda érek, ki tudom szellőztetni a fejem és sétálok egy nagyot. Puszi: Em’”.
- Hagytátok egyedül elmenni? Ráadásul gyalog? – támadt egyből Bella-ra Tom.
- Nyugodj már le, nem ő tehet róla, hogy te voltál akkora barom, hogy le sem szartad Emma fejét még ő itt volt, aki ráadásul most miattad sétálgat EGYEDÜL az éjszakába. – Bill egyből lehordta Tom-ot, mire a rasztás kirúgta maga alól a széket és elrohant Emma után.

***

Nem tudom már, hogy mennyi ideje sétálhattam és azt se tudom már, hogy jó irányba megyek e. Már nagyon fáztam és így utólag jöttem rá, hogy nagyon hülye ötlet volt magas sarkút felvenni. A következő sarkon lefordultam és szerencsémre az utca másik végén ott volt a hotel.
- Emma! Várj! – hallottam, hogy valaki nekem kiabál és egy kicsit gyorsítottam a lépteimet nehogy utol tudjon érni. – Várj már basszus! – ismerős volt a hang így megálltam és láttam, hogy Tom fut utánam.
- Hát te?
- Bella mondta, hogy egyedül indultál vissza a hotelbe és gondoltam elkísérlek. – Tom lihegve megállt mellettem kissé félénken mosolygott rám.
- Honnan ez a hírtelen jött nagy érdeklődés? Amíg a klubban voltunk még csak rám sem néztél és még egy ’Hello’-t sem bírtál odavágni hozzám.
- Ne haragudj, de olyan furcsán néztél rám.
Erre már nem igazán tudtam mit mondani és inkább tovább indultam a hotelbe.
- Ezt nem hiszem el. Mäx-nél vannak a szobakulcsok. – morogtam idegesen és a recepciós pulthoz mentem, hogy elkérjem a pótkulcsokat majd miután megszereztem őket a liftet vettem célba Tom-mal együtt és elindultunk a legfelső szintre.
- Beszélhetnénk? – törte meg a csendet a liftből kiszállva Tom.
- És mégis miről szeretnél beszélni? – rá sem nézve mentem tovább a szobámig, de az ajtó előtt elkapta a karom és maga felé fordított.
- Miért kerülsz? Három hónapja nem láttalak, nem is beszéltünk, szinte levegőnek nézel. Mond, miért csinálod ezt?
- Tényleg tudni akarod? Miattad minden héten több száz fenyegető levelet kapok a rajongóidtól csak azért, mert elmentem veled bulizni és megjelent rólunk egy kép több újságban is. Fel sem tudod fogni, hogy ez nekem milyen szar érzés! És, hogy megkíméljem magam a további levelektől inkább megpróbállak elkerülni. Nem is ismerjük szinte egymást, mégis mit vársz, mit csináljak? – kezdtem kicsit felemelni a hangom, hogy el tudjam fojtani a sírást, ami már hónapok óta gyűlt bennem.
- Bármit csinálj, kérlek, csak ezt ne. Üss meg vagy bármi, de ezt én így nem bírom tovább, hogy átnézel rajtam.
- Sajnálom. – próbáltam elmenni mellette, hogy végre egyedül lehessek, de elzárta az utamat a karjával és a falhoz nyomott. – Tom, légy szíves, had menjek.
Ott állt előttem teljesen elzárva a menekülési lehetőségeimet és kétségbeesetten nézett rám. Homlokát az enyémnek döntötte és mélyen a szemembe nézett.

- Kérlek. Ne zárj el magadtól. – az egyik kezét a tarkómra csúsztatta és lágyan megcsókolt.
A szívem 200-al zakatolt, nem bírtam megmozdulni. Tom erősen tartott a karjaiban és én teljesen kész voltam tőle. Óráknak tűnő másodpercek után Tom szakította meg a csókot majd kérdő tekintettel nézett rám. Mindketten kapkodtuk a levegőt majd halványan elmosolyodtam, átfontam a karjaim a nyaka körül és most én estem neki az ajkainak miközben a szobám ajtaján próbáltunk bejutni.