2. rész: Suli... Remek...

itt is van az új rész :D
enjoy ;)

2. rész: Suli… Remek…

A szombati vacsi egész jól sikerült. Gordon felesége, Simone, nagyon kedves nő. Sokat nevettek anyuékkal. Nekik volt két fiúk, de ők sajnos nem voltak otthon. Simone azt mondta, hogy pár hónap múlva jönnek haza, valamikor a nyár elején.
Egyelőre nem foglalkoztam velük, bár Simone nagyon ismerős volt nekem valahonnan, de biztos, hogy nem azért amire én gondolok. Esélytelen, hogy ő lenne az. Egyelőre nem is foglalkoztam ezzel többet. Jobban érdekelt most az, hogy mi vár rám holnap az új suliban. Valahogy sose volt az erősségem az ismerkedés. Lövésem se volt arról, hogy mire számíthatok holnap. Anyu próbált nyugtatni, hogy minden rendben lesz, és ne izguljak rajta nagyon, de jól tudja ő is, hogy ettől csak még idegesebb leszek. Szerencsére csak ezt a fél évet kell lehúznom a gimibe és utána végre mehetek a zenei főiskolára. A fősuli gondolatától kicsit megnyugodtam és így talán végre el is tudok aludni. Éjfél tájt már nem is ártana, reggel korán indul a busz Magdeburg-ba. Lekapcsoltam a lámpát és megpróbálkoztam valami alvásfélével.

….

A reggel nem éppen a tervek szerint alakult. Sikerült kicsit elaludnom és fél percen múlt, hogy a buszt is lekéssem, de szerencsére a busz késett így én is időbe beérek az órára. Kerestem egy helyet magamnak hátul ahol egyedül lehetek. Túl nagy volt a tömeg és a hangzavar a buszon. Esélytelen volt, hogy egy kicsit is megnyugodjak. Megpróbáltam elrejtőzni a sálam és a napszemüvegem mögé, de nem sok sikerrel. Pár sorral előrébb volt néhány lány és kicsit sem volt feltűnő, hogy már egy ideje engem bámulnak. Ők nem vették észre, hogy én is nézem őket, de nem is baj. Néhány perc telhetett el mikor azt vettem észre, hogy a lánykupac egyik tagja ott áll vigyorogva mellettem. Kivettem a fülhallgatót a fülemből és levettem a napszemcsim hátha akar valamit.
- Szia! Én Sarah vagyok. Te pedig Emma, ha jól sejtem.
- Öhm… igen… De honnan tudod a nevem? – elég idióta képet vághattam, mert kicsit mintha elbizonytalanodott volna Sarah.
- Pénteken utolsó óra előtt szólt az osztályfőnökünk, hogy lesz egy új osztálytársunk és mivel te vagy az egyetlen ismeretlen ember ezen a buszon, így gondoltam csak te lehetsz az. – kezdett visszatérni a bátorsága.
- Értem. – csak ennyit bírtam elsőre kinyögni. – Ezek szerint te az osztálytársam vagy?
- Igen! És ha gondolod, szívesen segítek bármiben.
- Az jó lenne, köszi. – megeresztettem felé egy mosolyszerűséget.
Az út további részében Sarah kérdéslavinát zúdított rám. Mindent tudni akart. Az esetek többségében ez eléggé idegesített volna, de őszintén szólva jó volt valakivel beszélni.
- És milyen zenét szeretsz? Van kedvenc együttesed? – mintha sose fogynának el Sarah kérdései.
- Hát… leginkább a rock zenét szeretem…
- A kedvenced pedig a Tokio Hotel. Igaz? – kíváncsian nézett rám a kis szöszi.
- Igen.
- Látszik rajtad. A hajad… meg a piercing a szádban… tisztára, mint Tom. - még mindig tele volt kíváncsisággal az arca.
- Ellestem tőle egy-két dolgot.
- És játszol valamilyen hangszeren? – sosem unja meg?
- 12 éve gitározom. 7 éves voltam mikor elkezdtem.
- Komolyan? – elkerekedtek Sarah szemei. – Mindenképp meg kell ismerned Stephanie-t.
- Miért? – néztem rá értetlenül.
- Majd később elmondom. De most siessünk, mert mindjárt csengetnek. – és nekiállt a kezemnél fogva húzni az első óránk helyszínére.
Azt hittem, hogy teljesen fel leszek dobódva attól, hogy ugyan abba a suliba fogok járni, mint anno a Kaulitz ikrek, de most, hogy itt vagyok, rettegek. Tudtam, hogy ma mindenki körülöttem fog sündörögni, hogy meg tudják, ki vagyok, mi vagyok és miért. Remek.

…

A nap végére félelmeim alaptalannak bizonyultak. Mindenki tök kedves volt velem, de az kicsit zavaró volt, hogy minden egyes órán a fél élettörténetemet el kellett mesélnem. De már nem számít, túléltem a napot és az a lényeg.
Megváltás volt hazaérni. Elmeséltem anyuéknak mindent, hogy mi történt ma majd felmentem a szobámba megírni a leckét. Miután végeztem vele még ettem valamit, lezuhanyoztam és mentem is aludni. Rendesen lefárasztott ez a nap szóval nem akadt sok gondom az alvással ma este.