14. rész: Váratlan kérdés

Hey Aliens :D

Hoztam az új részt és remélem tetszeni fog :D sikerült kicsit hosszabbra írnom, mint az eddigieket :)

De most lenne egy kis kérésem hozzátok :D

Azok akik olvassák a történetet és rendszeresen meglátogatják az oldalam azok jobb oldalt nyomjanak már rá a 'Feliratkozás az oldalra' gombra :D ezt csak azért szeretném, hogy megtegyétek mert tudni szeretném, hogy kik járnak ide és kik követik nyomon a történetet :) nekem nagyon sokat jelentene és remélem megteszitek nekem ezt a kis szivességet :D
nem is szaporítom tovább a szót, jó olvasást kívánok a folytatáshoz :)

14. rész: Váratlan kérdés

- Hol van már egy tetves benzinkút? – járkáltam idegesen fel-alá a buszban.
- Nyugi van. Ne stresszeld már magad, mert a végén még rád ront a pók. – húzta az agyam még jobban Heidi. Csak gyilkos pillantásokat küldtem féle, összefontam a karom magam előtt majd bevágódtam a kanapé sarkába és műdurcizni kezdtem. – Jaj, ne csináld már, mi bajod?
- Semmi… csak már hajnali 2 is elmúlt és álmos vagyok meg éhes is és át akarok öltözni meg enni valamit. – kezdtem a nyavalygást. Heidi csak a fejét csóválta és próbált elfojtani egy kisebb nevetést, mert most vette észre, hogy Steph újra operatőr üzemmódba kapcsolt és megint én voltam az áldozata.
Pár perc múlva a busz fékezni kezdett majd meg is állt egy benzinkúton.
- Na, végre. Azt hittem, hogy egész München-ig szenvedni fogok. – sóhajtottam és fel is pattantam, hogy leszálljak a buszról és felköltöztessem a bőröndjeimet.
Miközben próbáltam kirángatni a csomagtartóból a bazinehéz táskákat rá kellett jönnöm, hogy teljesen felesleges mindet felvinni, mert annyi cuccra úgysem lesz szükségem ezért egymás mellé fektettem a bőröndöket, szép sorban kinyitottam őket és egy bőröndbe összerámoltam, hogy mi is kelhet nekem. Néhány csini váltás ruha, egy két melegítő, ezekhez magas sarkú és kényelmes deszkás cipők, a laptop-om, néhány kiegészítő és meg is voltam. Csak fél órát szenvedtem vele.
- Mi tart már ennyi ideig? – jött le hozzám türelmetlenkedve Steph.
- Csönd és inkább segíts ezeket visszarakni. – mondtam neki és a másik 2 túlpakolt bőröndre mutattam. Steph csak a szemeit forgatta, de segített visszarakni őket a csomagtartóba.
- Kész vagy végre?
- Ezzel igen, de most bemegyek a boltba is, mert gumicukor elvonási tüneteim vannak.
- Reménytelen… - sóhajtott Steph és visszaszállt a buszra.
A benzinkút boltjának ajtajában megálltam és bemértem a célpontomat, felkaptam egy kosarat és meg is indultam, hogy levadásszak pár zacskó Haribo-t és még több doboz Skittles-t és félig meg is pakoltam vele a kis kosaramat. A pénztár felé tartva a hűtőknél mentem el és kivettem még pár doboz Red Bull-t is majd mentem is fizetni, de az újságos részlegnél a Loitsche-ben készült kép virított az egyik címlapon rólam és Tom-ról. Közelebb mentem, hogy jobban szemügyre tudjam venni és akkor jöttem rá, hogy ez ugyanaz az újság, amit még Mäx mutatott délelőtt így elvettem belőle egy példányt és a pénztárhoz sétáltam, gyors fizettem és siettem is vissza a buszra.
- Már épp azon voltunk, hogy itt hagyunk és nélküled megyünk tovább. – fogadott nem túl lelkesen Heidi.
- Úgyse hagytatok volna itt. Ahhoz túlságosan is szerettek.
- Ti még mindig fent vagytok? – csatlakozott hozzánk Bella is.
- Amint látod. – válaszoltam és a zsákmányomat ledobtam a kanapéra.
- Na, csajok, ha már így együtt vagyunk, lenne egy kis bejelentenivalóm. – szólt tárgyilagosan Mäx.
- Kivele főnök. – ültem le közéjük az asztalhoz.
- Nem tudom feltűnt e nektek, de nem München felé tartunk, hanem Hamburgba ahol az elkövetkező egy-két napban leforgatjuk az első videóklippeteket. – mind a négyen döbbenten néztünk Mäx-re. – És ez még nem minden. – folytatta. – A forgatás alatt egy külön stáb fog titeket még venni, hogy legyen anyag az első Live DVD-tekhez is. Plusz még a Viva egy kisebb csapata is ott lesz és interjúkat fognak veletek készíteni a forgatás alatt.
- Melyik számhoz lesz a klip? – kérdezte Bella, mert mi a döbbenettől nem tudtunk még megszólalni.
- A ’Come on’ -hoz. Elég pörgős és ütős is lesz szerintem elsőnek. Majd megkapjátok a forgatókönyvet amint oda értünk, de most tünés aludni, mert holnap korán keltek és kezdődik a munka.
Egyesével felálltunk az asztaltól és a lépcsők felé igyekeztünk, de én még visszafordultam Mäx-hez:
- És a koncertkörút mikor kezdődik így?
- 2 hét múlva. Sicc, aludni.

Másnap reggel 9-kor keltettek is minket. Nagyon nem akaródzott kikelni az ágyból, de láttam, hogy a többiek már felöltözve indulnak le ezért én is erőt vettem magamon és kimásztam az ágyból. Felkaptam magamra egy fekete Adidas melegítőt egy fehér trikóval és egy fehér cipőt néztem ki hozzá, a fonataimat összefogtam egy kontyba, amitől szanaszét álltak a tincseim és lementem én is a többiekhez. Az asztalon egy csomó friss péksüti és egy hatalmas pohár Starbuks-os kávé várt rám. Épp végeztünk mikor Mäx jelent meg a busz ajtajában.
- Látom készen álltok. Itt van a forgatókönyv, fussátok át és 5 perc múlva legyetek lent a busz mellett. – mindegyikőnknek adott egy-egy kis füzetet majd sarkon fordult és elviharzott.
Kinyitottam a füzetet és olvasgatni kezdtem és egész jónak ígérkezik a klip. Egy kikötői raktár buli lesz hatalmas tömeggel. Nagyjából annyi lesz a sztori, hogy megérkezünk a csajokkal a helyszínre ahol egyből mi vesszük át a buli irányítását és ugye mi fogjuk szolgáltatni a zenét is. Teljesen kómásan még annyit sikerült leszűrnöm, hogy mi nem kívánatos személyek vagyunk a bulin, amolyan különcök, vagy ha jobban tetszik, a fiatalság fekete bárányai, de mégis sikerül a végére a tápláléklánc csúcsára feljutnunk. Így összegezve egész jónak tűnik.
Becsuktam a füzetet és látva azt, hogy nagyon süt a nap még visszamásztam az emeletre egy fél fejet eltakaró napszemüvegért, a telefonomat és a cigimet egy öngyújtóval zsebre raktam majd visszafele a konyhából felmarkoltam a maradék kávém és lementem a busz mellé ahol a többiek már vártak rám.
- Most, hogy végre Emma is méltóztatott csatlakozni hozzánk… - kezdte Mäx a szentbeszédet, amire én csak a fejeket vágtam. -… elmondom, hogy lesz a mai programotok. Na, szóval, mindjárt megérkezik a Viva kis csapata és Bella-val és Emma-val készítenek egy interjút, amit délután le is adnak majd a tv-ben. – én és Bella csak bólintottunk egyet majd Mäx Steph és Heidi felé fordult. – Ti ketten még megy az interjú, addig nézitek a forgatást, amit a statisztákkal vesznek fel. Miután ezzel végeztünk jön egy pár órás csendes pihenő és este kezdődik meg újra az élet, amikor felvesszük a klip elejét és végét, és ha lesz rá idő, akkor abba is belekezdünk mikor ti zenéltek.
- Mire számítsunk a Viva csapatától? – kérdezte Bella.
- Semmi extra nem lesz csak a szokásos, mint pl., hogy milyen érzés az első klipet leforgatni, meg,  hogy izgultok e a turné miatt és a többi és a többi.
Gondoltam több mondanivalója nincs már Mäx-nek ezért célba vettem egy padot nem messze a kikötőtől és elindultam, hogy elfogyasszam a maradék kávémat egy ’Jó reggelt’ cigi társaságában. Bella is velem tartott majd kényelmesen elhelyezkedtünk a padon és élveztük a kellemes reggeli nyári napsütést. Talán 10 percünk, ha volt nyugiba és láttuk, hogy Mäx tart felénk 4 emberrel, egy kamerával és egy nagy szőrös mikrofonnal.
- Lányok, had mutassam be nektek Victoria Groß-t és a stábot. Ők folyják veletek elkészíteni az interjút. Először úgy gondoltam, hogy majd a busz mellett lesz a felvétel, de ti jobb helyet találtatok, innen jól látszik a raktár is és nyüzsgő tömeg mögöttetek. – vigyorgott ránk elégedetten Mäx még mi Bella-val bemutatkoztunk a jövevényeknek. – Nem is zavarok tovább. Ha végeztetek keressetek majd meg. – fejezte be mondókáját a drága főnökünk majd el is viharzott.
- Akkor kezdjünk is neki. – vágott bele a szöszi riporter csaj és válaszképp bólintottunk neki majd a kamera felé fordultunk, megvártuk még az operatőr visszaszámol és Victoria el is kezdte a dolgokat. – Sziasztok. Itt vagyunk Hamburg külvárosában egy elhagyatott kikötő mellett ahol épp a Lost Vision első videoklipjének a forgatása zajlik. Itt ül mellettem a banda két tagja: Bella és Emma. Sziasztok csajok.
- Hello. – köszöntünk egyszerre Bella-val.
- Meséljetek, hogy érzitek magatok? Mit gondoltok a forgatásról és a turnéról?
- Hát, hogy is mondjam. – kezdett neki Bella, mert látta rajtam, hogy még nem igazán vagyok beszédes állapotban és inkább a napszemüvegem mögött kerestem némi menedéket. – Még fel sem tudtuk ezt az egészet fogni és ezt bátran állíthatom a többiek nevében is. Nagyon jó érzés itt lenni és forgatni és a turnét is nagyon várjuk már.
Lassan megiszogattam a kávémat és rágyújtottam egy újabb cigire még ők lecsevegtek aztán Victoria felém fordult enyhén célozva arra, hogy jó lenne, ha én is szólnék pár szót.
- Emma nagyon csendes vagy.
- Igen tudom. Még nem igazán sikerült felébrednem. – mosolyogtam rá bíztatóan és nevetni kezdtünk.
- Lenne egy kérdésem hozzád. Biztosan láttad te is a tegnapi újságokat. Mi van közted és Tom Kaulitz között?
Hajaj… na, erre nem számítottam. Teljesen lefagytam, ahogy Bella is mellettem. Erre a kérdésre egyáltalán nem voltam felkészülve. Főleg nem most így hajnalok hajnalán.
- Hát…

***

- Ideje volt végre, hogy felébredj. – köszöntötte a konyhába belépő ikrét Bill.
- Mennyi az idő? – kérdezte kómásan a rasztás és leült öccse mellé az asztalhoz és kivette Bill kezéből a bögréjét és hatalmasat kortyolt a benne lévő éltető fekete nedűből.
- Mit csinálsz te barom? Van neked is. – háborgott a kisebbik Kaulitz majd odavitte Tom-nak a saját kávéját.
- Ne puffogj már korán reggel. – nyöszörgött rá Tom.
- Korán reggel? Hol élsz te? Mindjárt délután 3 óra.
- Remek…
- Mit csináltál te még az éjjel, hogy eddig aludtál?
- Egy párszor megnéztem még a videót Emma-ról meg egy másikat is, amit hajnalban tettek fel azt utána aludhattam el valamikor.
- Jó is, hogy említed. Vonszold át magad a nappaliba, lesz velük egy interjú mindjárt a Viva-n.
 Nem kellett kétszer mondani Tom-nak, egyből felpattant és bevackolta magát a Tv-vel szembe a kanapén.
Egyből kezdődött is a műsor.
- Ki sem látszik a napszemüvege mögül. – mondta kedvesen Tom miközben vigyorogva nézte a Tv-t.
- Lenne egy kérdésem hozzád. Biztosan láttad te is a tegnapi újságokat. Mi van közted és Tom Kaulitz között?
Tom teljesen a képernyőre volt tapadva, Bill pedig csak tátott szájjal bámult. Teljesen meglepte őket ez a kérdés, de az igazat megvallva számítani lehetett rá.
- Kérlek, mondj már valamit. – szólt rá a Tv-re Tom.
- Hát… nincs köztünk semmi barátságon kívül és nem is gondoltam arra, hogy esetleg bármi is lehetne a barátságon kívül. Az említett kép egy bulin készült ugye, Loitsche-ben ahova Bill-el és Tom-mal mentem, mert elhívtak, hogy tartsak velük és ne otthon unatkozzak. Mint látható is semmi sem történt köztünk ezen az estén, de egy paparazzinak sikerült egy ilyen képet összehoznia.
Miután vége lett az interjúnak az ikrek még egy pár pillanatig ugyanúgy nézték a készüléket, mint eddig majd Tom letette a dohányzó asztalra a bögréjét és hatalmas kezeibe temette arcát. Nagyon nem erre a válaszra számított. Bill átült bátyja mellé és átölelte.
- Nem tetszem neki.
- Azért ezt a riportot ne vedd kézpénznek. Lehet csak azért mondta, hogy ne legyen még nagyobb balhé. Tudod, hogy nekünk se volt mindig szabad az igazat mondani. – nyugtatta Bill ikrét.
- Tudom, de láttad te is, hogy hogy lesokkolt mikor meghallotta a kérdést. Ez nem volt előre megbeszélve.
- Biztos improvizált. Ne ess már ennyire kétségbe. – mosolygott az énekes a rasztásra. – Beszélek majd vele erről ne izgulj.
- De nem is szoktatok csak úgy beszélgetni.

- Bízd ide bátyus, tudod, hogy jó a beszélőkém és a meggyőzőkém. – Tom válaszképp csak morgott egyet. – Fel a fejjel és ne csináld ezt. A te hobbid, hogy engem vigasztalsz, és nem akarom ezt a szórakozásod elvenni, úgyhogy embereld már meg magad.
- Jó, oké. Igazad van, de akkor csináljunk valamit, mert nem akarok a gondolataimmal összezárva lenni.
- Ez a beszéd. Felhívom Gustav-ot meg Georg-ot és kitalálunk valamit. – Bill felpattant a kanapéról és szaladt telefonálni, hogy minél előbb helyre tudja rázni mostanában kissé gyenge idegzetű bátyját.