13. rész: Menekülések

Hey Aliens :D

bocsi h ennyit késtem vele, de végre sikerült hozni a részt :) komikat ne feledjétek ;)
pusszancs ;)

enjoy :)

13. rész: Menekülések

Alig fél órája, hogy birtokba vettük a csajokkal a kétszintes guruló kölcsönlakosztályunkat (mert kiderült, hogy ez egyelőre még nem a miénk csak kölcsönbe kaptuk meg erre a pár hétre) a felső szintet már egy kész csatatérré változtattuk: mindenhol ruhák és egyéb csajos csecsebecsék hevertek szanaszét.

Már megbántam, hogy nem hoztam fel a bőröndjeimet a hálórészre, nagyon át akartam öltözni valami kényelmesebb göncbe, mert mégse tűnt olyan jó ötletnek a szűk csőnaci egész éjszakára ezért sikerült kiharcolnom, hogy egy benzinkúton megálljunk és felpakolhassam a cuccaimat.
Egy óra elteltével még mindig az üres és sötét országúton haladtunk és már kezdtem nagyon unni magam a cuccaim nélkül. Bella lefeküdt aludni, mert már fáradt volt, Steph és Heidi pedig úgy döntöttek, hogy megnéznek valami nyálas romantikus filmet és engem is megpróbáltak rádumálni, hogy nézzem velük, de kizárt dolog, hogy én ilyen csöpögős, filmnek nevezett akármit is nézzek így az alsó szint felé vettem az irányt, hogy felderítsem a lenti terepet is. Lassan letotyogtam a szűk lépcsőn és az asztalnál ülve találtam Mäx-et, aki teljesen bele volt bújva a laptop-jába.
- Szia. Hát te? – kérdeztem tőle és leültem vele szembe az asztal másik oldalára.
- Csak nyitok egy új részleget az oldalatokon.
- Igen? És mi lesz az? – kíváncsiskodtam.
- Ilyen videó-blog lesz. Kaptok egy kamerát és felvehetitek vele, hogy épp mit csináltok, én pedig folyamatosan fogom feltölteni a videókat.
- Hát ti mit csináltok? – kérdezte Heidi miközben Steph-el jöttek le a lépcsőn.
- Mäx épp most mondta, hogy videó-blogot fogunk csinálni.
- Király! Hol a kamera? – lelkesedett Steph.
Mäx turkálni kezdett a táskájába majd az asztalra rakott egy kis kamerát. Steph rögtön lecsapott rá és nézegetni kezdte a szerkezetet.
- Mikortól kezdjük a filmezést? – kérdezte Heidi.
- Akár most is elkezdhetitek. De! Semmilyen kompromittáló felvétel nem készülhet. – közölte Mäx, majd a kérdő tekintetünket látva folytatta. – Ezalatt azt értem, hogy nem vehetitek fel egymást például zuhanyzás közben, hogy megvicceljétek vele a másikat.
- Ó a fenébe, pedig már tök jól el is képzeltem az első ilyen akciót. – bosszankodtam. – Heidi olyan jó áldozat lett volna.
- Hééé! – csapott nyakon az említett majd mindannyian nevetni kezdtünk.
- Szóval, ha már most el is kezdhetjük, akkor vágjunk bele. – Steph maga felé fordította a kamerát és bekapcsolta.
Egyesével köszöntünk a kamerának, elmeséltük, hogy mi is ennek a videónak a célja, mondtuk, hogy Bella épp alszik és mesélni kezdtünk arról, hogy milyen izgatottak is vagyunk a koncertkörúttal kapcsolatban. Steph-nek nagyon tetszett az operatőrösdi. Most épp azt vette, hogy Heidi szapulja Mäx-et. Eszembe jutott, hogy miért is indultam el ide, felálltam és célba vettem a hűtőt, hogy keressek valami ehetőt, de sajna a frigó üresen kongott így a szekrények felé vettem az irányt, mit sem sejtve arról, hogy e közben Steph mögöttem sompolyog kamerával a kezében. Épp az egyik szekrény tartalmát készültem felfedezni, de csalódottságomra csak tányérokat találtam benne. Elkezdtem becsukni a szekrény ajtaját mikor megakadt egy sötétebb folton a szemem. Kicsit közelebb hajoltam hozzá mikor realizáltam, hogy mivel is nézek farkasszemet: egy hatalmas szőrős nyolclábú szörnyeteg pislogott rám mind a nyolc szemével. Teljesen ledermedve álltam tovább majd a színem érdekes fehérbe váltott. Becsaptam a szekrényajtót és sikítva rohantam fel egészen az ágyamig ahol elbújtam a takaróm alá. Steph persze végig röhögve rohant utánam és mindent rögzített a kamerával.
- Neked meg mi bajod? – kérdezte mikor szóhoz tudott jutni két röhögés között és persze a kamera még mindig nála volt. Óvatosan kidugtam a fejem a biztonságot nyújtó rejtekem alól, hogy válaszolni tudjak a még mindig röhögő görcsös barátnőmnek.
- Egy cseszettül nagy pók lakik a szekrényben. Addig én innen el nem mozdulok, még az el nem tűnik a buszból.
Steph elképedve nézett rám és ismét szakadni kezdett a röhögéstől.
- Hagyd már abba. Ja, és ha ezt a felvételt oda mered adni Mäx-nek megnyúzlak. – ez az egy mondat hiányzott neki. Pár másodpercig farkasszemet néztünk egymással majd Steph futásnak eredt és közben Mäx-nek kiabált.  – Azonnal gyere vissza, hallod? – sipákoltam utána, de mindhiába.
Mire leértem a kamera már Mäx gépére volt csatlakoztatva és szép lassan töltődött fel az oldalunkra a videó.
- Ezt még megbánod, remélem tudod. – fújtatva és durcizva ültem vissza az asztalhoz és közben néztem, hogy kerül el a netre ez a csodálatos videó.

***

Tom kiterülve feküdt már egy pár órája az ágyán. A hangulata még mindig nem volt valami fényes. Nagy nehezen belátta, hogy azzal, hogy csak itt fekszik semmire sem fog jutni. Gondolatmeneteit egy kopogás zavarta meg.
- Szia. Zavarok? – dugta be Bill a fejét az ajtón.
- dehogy öcsi, gyere csak be. – felelte a rasztás. Bill belépett a szobába, becsukta maga mögött az ajtót majd ledőlt testvére mellé az ágyra.
- Elég rossz passzban vagy. – törte meg a csendet a fiatalabbik Kaulitz. Tom válaszképp csak egy nagyot sóhajtott. – Mi van veled Tom? Megértem, hogy most padlón vagy Ria miatt, de te sosem szoktál ilyen lenni egy nő miatt sem.
- Még ha Ria-ról lenne szó…
- Mi van? – kapta fel a fejét Bill. – Ha nem miatta vagy ilyen akkor mégis ki miatt? – 

Tom csak egy jelentőségteljes pillantást küldött öccsének. – Emma? – hülledezett Bill.

- Zseni vagy öcsikém… - válaszolta flegmán Tom.
- De vicces vagy. Tudtam én, hogy tetszik neked a csaj. Tudtam!
- Befognád végre? Miért kell ezt így túlspilázni?
- Jólvan már morci-kapitány. – durcázott be Bill majd kezébe vette To laptop-ját és pötyögni kezdett rajta.
- Te mit csinálsz a gépemmel?
- Csak megnézem a csajok honlapján a koncertjeik időpontját. – felelte tömören Bill.
- Van honlapjuk? – értetlenkedett Tom.
- Már miért ne lenne te tulok. – forgatta a szemeit Bill. – Itt is van, nézzük csak… Mi? Mi az, hogy két hét múlva lesz az első koncert?
Tom felkúszott Bill mellé és ő is vizsgálgatni kezdte az időpontokat.
- Én ezt nem értem. Ha csak két hét múlva kezdik el ezt az egészet, akkor mi a francért húztak el már most? – morgolódott Tom.
- Jó kérdés, mert nem tudom. Figyeld csak, épp most raktak fel egy videót. – Bill rákattintott a lejátszásra és együtt nézték végig a csajok első videó-blog bejegyzését.
- Te tudtad, hogy Em’ ennyire fél a pókoktól? – kíváncsiskodott Bill.
- Nem, fogalmam sem volt róla. De annyira aranyos mikor kidugta a fejét a takaró alól.
Bill lerakta a laptop-ot az ágyra majd felpattant és ugrándozva és tapsikolva énekelni kezdett.
- Tomi szerelmeees! Tomi szerelmeees!
- Fogd be és húzz ki a szobámból! – Tom Bill-hez végott egy párnát, de az énekes ügyesen kitért előle.
- Mi az? Csak nem fáj az igazság? – szurkálódott tovább játékosan Bill. Tom-nak több sem kellett, felugrott az ágyról és Bill felé igyekezett. Az énekes látva a veszély felsikkantott és futni kezdett a szobája felé. Sikerült még időben beérnie és magára zárni az ajtót, hogy a kissé idegroncs bátyja elől megmeneküljön.
- Nyisd ki az ajtót te szerencsétlen! – kiabált a rasztás miközben az ajtón dörömbölt.
- Majd ha fagy! – kiabált vissza nevetve Bill.
- Te mondtad öcsi. Decemberig ki nem jössz onnan.
- Haha persze… Mond te normális vagy??? Addig még 5 hónap van!
- A te bajod, te mondtad, most viseld a következményeit. Találkozunk 5 hónap múlba buckalakó. – fordított hátat testvére szobájának majd visszafeküdt az ágyára, az ölébe vette a laptop-ot és újra megnézte Emma-ék videóját.