6. rész /Hope for a new life/

Hey all :D

Na hát az úgy történt, hogy több, mint 2 éve csend van.
Szerintem felesleges bármiféle magyarázkodásokba kezdeni, mert gondolom senkit se nagyon érdekel. :D
Viszont a Leb' Die Sekunde sorozatot is folytatni fogom a közel jövőben, mert visszaolvastam az eddigieket és nem is értem, hogy miért hagytam (ezt is) abba. :D
Szóval stay tuned :D



6. rész



Óráknak tűnő percekig szorított magához Kimy, mire nagy nehezen ki tudtam bújni az öleléséből és végre meg tudtam tőle kérdezni, hogy mi a baj.
- El sem hiszed, hogy milyen rosszat álmodtam. - Kimy lehajtotta a fejét, tudtam, hogy a könnyeit próbálja takargatni.
- Nézz rám. Meséld el mi volt.
Barátnőm vett egy mély levegőt és elmondott mindent amit az álmában valóságként élt meg. Szinte magam előtt láttam az egész jelenetet és a hideg futkosott a hátamon.

Képtelen voltam magára hagyni Kimy-t ilyen állapotban. Végig mellette maradtam, még a halk sírása át nem váltott egyenletes szuszogásba.
Óvatosan visszaosontam a szobámba, de előtte, hogy lenyugtassam a paranoiám, megnéztem minden ajtót és ablakot, hogy rendesen be vannak e zárva. A lépcsőről visszafordulva még vetettem egy pillantást a falon lévő órára. Hajnali kettő, még van egy kis időm aludni. Szinte vacogva bújtam vissza az ágyamba és nyakig eltüntettem magam a takaró alá, de arról szó se lehetett, hogy ma még aludjak. Amint lehunytam a szemem végigpörgött Kimy álma a szemeim előtt. Csak feküdtem az ágyban és bambán bámultam bele a sötétségbe.

Az agyam csak úgy zakatolt, gondolatok százai kavarogtak bennem, minden lehetséges forgatókönyvön átfutottam, hogy biztos legyek abban, hogy amit Kimy álmodott az soha, de soha sem fog megtörténni. Mire feleszméltem már pirkadt és én még mindig ugyanabban a pózban feküdtem, mint több órával ezelőtt.Akár egy emberi burito. Kicsomagoltam magam a biztonságot nyújtó takaró alól, felmarkoltam az éjjeli szekrényről a telefonom és célba vettem a konyhát, hogy mire Kimy felébred le tudjak főzni egy kávét és összedobjak valami reggeli félét. Biztos ráfér majd az esti történések után. Halkan végigcsoszogtam a folyosón és közben próbáltam az utamba kerülő tárgyakra fókuszálni, hogy ne menjek neki semminek se, de a konyhában egy szék úgy gondolta, hogy elém áll és én szerencsésen bele is rúgtam. Hosszas szitkozódás után bekapcsoltam a kávégépet majd lerogytam arra a székre ami már most elintézte a napi hangulatomat. Kezemben a telefonommal játszadoztam. Feloldottam a képernyőzárat és bepötyögtem egy sms-t: 'Szia, ha ráérsz ugorj be nyitás előtt fél órával a szalonba. Beszélni szeretnék veled. Clio.' Kikerestem Bill számát és elküldtem az üzenetet. Pár perc múlva meg is érkezett a válasz: 'Okés, ott leszek. Bill.' Milyen korai, nem gondoltam volna, hogy hajnali 7kor fent lehet, de az is lehet, hogy én keltettem fel. Hoppá.
A kávégép hangos csipogással jelezni kezdett, hogy elkészítette az éltető fekete nedűt. Gyorsan kikaptam két bögrét a mosogatógépből és félig töltöttem a bögréket gőzölgő kávéval. Derékig lógtam a hűtőben. mikor hallottam Kimy-t belépni a konyhába egy hangos ásítással kísérve.
- Nincs tej. - állapítottam meg hosszas kutakodás után.
- Neked is jó reggelt. - Kimy maga elé húzta az egyik bögre kávét majd nagyot kortyolt bele. - Fúj ebben nincs még semmi se. - torzult arccal rakta vissza a pultra bögréjét.
Eleresztettem egy mosolyt majd belelapátoltam 3 kanál cukrot mindkét bögrébe és tej híján tejszínhabot nyomtam a kávék tetejére.
- Így már sokkal jobb. - Kimy elégedetten nézett bögréje tartalmára.
- Hogy vagy? - kérdeztem tőle és leültem vele szembe.
- Sehogy se. Még mindig teljesen ki vagyok attól az álomtól.
- Figyelj, ma nem megyünk be a szalonba. Vagyis én beugrom lemondani a mai munkáimat, elhozok pár papírmunkát ami még nincs a gépben és tartunk egy laza napot itthon. Hozok egy csomó nasit és végignézünk vagy száz filmet. Mit szólsz? - a pulton átnyúltam és megfogtam barátnőm kezét. Ő csak hálásan mosolygott. - Felszaladok átöltözni, hívnál nekem addig egy taxit?
Kimy bólintott. Beérve a szobámba magamra kaptam egy melegítőt és egy sima fehér trikót, és egy táskába bedobáltam pár cuccot és a laptopom. Mire kész lettem, a taxim is megérkezett.
- Zárd be utánam az ajtót és ne engedj be senkit se. Pár óra és itt vagyok. Hívlak mielőtt jönnék rendben? - Kimy bólintott majd búcsúzásképp nyomtam egy puszit az arcára és megöleltem.
Fél órás taxizás után megérkeztem a szalonba. Még utaztam csak a várost néztem bambán, hihetetlen, hogy soha nem áll meg itt az élet. Előhalásztam a kulcsot a táskám mélyéről, hogy bejussak végre az üzletbe. Kivettem a laptopom a táskából, majd az utóbbit ledobtam a kanapéra, a gépet pedig leraktam a pultra és végigpörgettem az eddig bevitt adatokon, hogy mi az ami még hiányzik. Szerencsére már nem volt vissza túl sok dolog, csak néhány számla, és pár adás-vételi szerződés. Viszont, hogy ezeket hol találom arról fogalmam se volt. Kimy pakolt el minden papírt, de nem akartam ezzel felhívni, így inkább keresőhadjáratot indítottam. Már a harmadik fiókot pakoltam ki a pult mögött ücsörögve, mikor az ajtó hangos csilingeléssel kinyílt.
- Zárva vagyunk!
- Még nekem is? - kikukucskáltam a pult mögül a földön ülve mikor megláttam, hogy Bill jött.
- De korai vagy. Későbbre vártalak. - Felkeltem a földről, hogy köszönni tudjak neki.
- Korai? Fél 10 van. Pont mostanra kérettél ide. - Bill csak mosolygott azon, ahogy ledöbbenek, hogy már ennyi az idő, majd becélozta magának a kanapét. - Szóval? Miről lenne szó? Ugye nem Kimy-vel történt valami?
- Nem, ne izgulj. - ültem le mellé én is a kanapéra. - Csak gondolkodtam az este és jót tenne nekünk egy hosszú hétvégés kikapcsolódás, és mivel mást nem ismerünk itt, csak titeket, ezért gondoltam, hogy ha rá értek és van kedvetek akkor elmehetnék valahova együtt. Kezdésnek ma esetleg a partra vagy valahova ahol nincs sok ember és nyugalom van.
- Ez jó. Úgy is ráférne a kutyáimra egy kiadós séta. Benne vagyok. - Bill teljesen fellelkesült.
Tervezgetni kezdtük a délutánt. Már teljesen belemerültünk a beszélgetésbe mikor a telefonom csörögni kezdett. Kikaptam a táskámból, megnéztem ki keres és ijedten láttam, hogy Kimy az.
- Mi az? Baj van? Történt valami? - estem neki egyből meg se várva, hogy mit mond.
- Szia, nincs semmi gond csak azt szeretném kérdezni, hogy nem tudod Bill merre lehet? Itt van Tom és őt keresi, mert nem veszi fel a telefonját és reggel pedig szó nélkül elment otthonról.
- De itt van. Adjam? - Bill kérdőn vizslatott, majd Kimy igenlő válasza után átadtam neki a telefont. - Tom keres.
- Bocsi, a kocsiban maradt a telefonom...Jó tudom, ne haragudj...Megvársz ott vagy mi legyen? Mert akkor elviszem magammal Clio-t.... Okés, akkor ott találkozunk, várj meg. - Bill kinyomta a telefont és visszaadta. - Kell még valamit csinálnod? Tom nálatok megvár, szóval ha neked jó akkor elviszlek.
- Köszi, jó lenne. - hálásan mosolyogtam rá. - Csak gyors összeszedek pár papírt meg az időpontos noteszem és mehetünk is. Viszont baj lenne ha beugranánk boltba? Megígértem Kimy-nek, hogy egy zsák nasival megyek haza.
- Persze, semmi akadálya. - Bill segített kivinni a kocsiba a cuccokat még bezártam az üzletet és kiraktam egy táblát, hogy hétfőig technikai okok miatt zárva leszünk, majd beszálltunk a kocsiba és útnak indultunk.
A bevásárló központban Bill egy kisebb falunak elegendő édességet halmozott fel a kosarában, de még mindig az édességes soron masírozott fel-alá. Kérdő tekintetem látva, kisfiús pánik szerű arckifejezésre váltott és ide-oda tipegve beledobált még pár zacskó gumicukrot a kosárban.
- Jaj még ezt is... meg ez is kell...meg...ezt inkább mégse...na jó menjünk. - Bill felkapta a kosarát és nagy lendülettel megindult a pénztár felé. Szaporán szedtem a lábaim, hogy utol tudjam érni és próbáltam elfojtani a nevetésemet. A pénztárnál sorban állva, még felmarkoltam pár csokit és a többi közé dobtam, majd felnéztem Bill-re aki csak nézelődött, miközben dudorászott valamit és a lábain hintázott. Aranyos látványt nyújtott.
Szerencsére a hazafele vezető úton nem volt nagy forgalom, így egész hamar haza értünk. Az úton megbeszéltük Bill-el, hogy délután értünk jönnek a kutyákkal együtt, valamint ők hozzák a pokrócot és az innivalókat, mi pedig Kimy-vel összedobjuk a kaját, de csak is vegetáriánus koszt lehet. Ezt a lelkemre kötötte. Mielőtt kiszálltunk volna a kocsiból felhívtam gyors Kimy-t, hogy mi megyünk be, nehogy rá hozzuk a frászt.
- Megjöttünk! - kiabáltam be a bejárati ajtóból miközben Bill-t terelgettem, hogy hova rakja le a papírokat.
- Na végre. - Kimy ért ki elsőnek hozzánk a nappaliból, köszönésképp engem megölelt, míg Bill-t egy rövid csókkal üdvözölte és bekísérte a nappaliba.
A nasikkal felszerelkezve bementem a konyhába, hogy mindent szépen a helyére tegyek. Miközben pakolásztam valaki kihúzott egy széket mögöttem.
- Szóval? Miért is rángattad el szó nélkül az öcsémet? - Tom a pult mögött ült, kezeit maga előtt nyugtatta a pulton, érdeklődve fürkészett és egy félmosoly ült ki az arcára.
- Csak szervezkedtem vele egy kicsit.
- Igen? És mégis mit? Ha szabad tudnom. - hiába is próbálta, Tom nem tudta leplezni kíváncsiságát.
- Délután lemegyünk a partra.
- Az király. Idejét se tudom már, hogy mikor voltam ott.
Csak mosolyogni tudtam miközben elpakoltam a maradék csokikat.
- Tom gyere, induljunk. - Bill libbent be hozzánk a konyhába telefonjával a kezében. - 4-re itt leszünk rendben?
- Persze, várunk majd titeket. - búcsúzóul adtunk egymásnak egy puszit Bill-el, majd a szőkeség kérdőn bátyjára nézett, aki csak egy sziával elköszönt és Bill után sietett.
Fogtam 1-1 zacsi gumicukrot és betelepedtem Kimy mellé a kanapéra.
- Jól elvoltál itthon? - kérdeztem tőle és felé nyújtottam az egyik csomagot.
- Aha, nem volt gáz...de, hogy mennyit tud ez az ember beszélni. - Kimy a homlokát dörzsölte majd nevetni kezdtünk.
- És miről beszélgettetek? - kérdeztem kiváncsian.
Kimy csak sokatmondóan elmosolyodott, majd felállt a kanapéról és kiment még mindig mosolyogva a nappaliból.- Héé, kérdeztem valamit!

*

A nap további részében se tudtam semmit se kihúzni Kimy-ből, hogy miről is beszélgettek Tom-mal. Majd megpukkadtam a kíváncsiságtól, már eljátszottam a műdurcit is, de semmi hatással se volt barátnőmre. Jót mulatott rajtam.
Lassan végeztünk az összes kajával amit a kis kirándulásra kitaláltunk. Volt minden féle saláta, vega burgerek, hadseregre való sültkrumpli, vega fasírt golyók és sok hasonló finomság. Ha csak kettőnknek csináltuk volna akkor egy hónapig is eléltünk volna ennyi kaján. De jobb ha felkészült az ember, minthogy éhezzen. Miután mindent dobozokba és alufóliába csomagoltunk eltakarítottuk magunk után a romokat. Épp az utolsó adag zöldség maradékot dobtam ki a kukába mikor csengettek.
- Nyitom én. - Kimy felpattant a székről és már rohant is ajtót nyitni még én szatyrokat kerestem a dobozoknak.
- Szia. - Bill kukucskált be a konyhába fülig érő vigyorral az arcán. - Waoh. Ezt mind ti csináltátok? - hülledezett a sok kaja láttán.
- Szerinted ennyi elég lesz? - kérdeztem nevetve.
- Ha három napig fogva akarsz minket tartani, még akkor is sok lenne. - Bill közelebb lépett majd segített megtartani a zacskót, hogy bele tudjak rakni pár dobozt.
- Megtennéd, hogy segítesz levinni őket? - kérdeztem tőle majd miután Bill bólintott át is adtam neki egy nagyobb szatyrot, majd Kimy kezébe is adtam két kisebbet, hogy minél hamarabb el tudjunk indulni. Az utolsó szatyornyi adag valahogy az istenért se akart úgy maradni ahogy szerettem volna és ennek a szerencsétlenkedésnek hála három alma a földön landolt. Beállítottam egy stabil pozícióba a megpakolt szatyrot, hogy össze tudjam szedni a szétgurult almákat. Az utolsó darab valahogy kijutott a konyhaajtóig, lehajoltam érte, de későn vettem észre, hogy egy kéz már nyúl érte. Megpróbáltam felegyenesedni aminek az lett az eredménye, hogy iszonyatosan bevertem valamibe, vagy inkább valakibe a fejem. A hirtelen jött ütéstől leültem a földre miközben a fejemet fogtam és letöröltem pár kicsorduló könnycseppet.
- Basszus jól vagy? - Tom lépett oda hozzám majd leguggolt elém és elvette a kezem a fejemről, hogy megnézze nem e történt nagy baj miközben ő is a saját homlokát dörzsölgette.
- Nincs baj, túlélem. - mondtam neki, majd elfogadva a segítő jobbját sikeresen talpra álltam.
- Bill küldött, hogy hozzam ki a maradék cuccot. Mit vihetek? - lazán zsebre dugta a kezét és nekidőlt az ajtófélfának még várt, hogy milyen feladatot szabok ki rá.
Gyorsan bedobáltam a megszökött almákat a szatyorba majd egy madzaggal összekötöttem az egészet, hogy ki ne dőljön semmi se és, mint egy törékeny kisbabát átadtam Tom-nak, felmarkoltam a táskám, beledobtam a kávét rejtő termoszom pár pohárral, a fiókból kivettem egy doboz fájdalomcsillapítót és Tom után indultam gondosan bezárva az összes ajtót.
- Neked meg mitől ilyen vörös a fejed? - Bill kérdőn nézett testvérére.
- Sikeresen összefejeltünk Clio-val. - röhögött az idősebbik Kaulitz és többiek is nevetni kezdtek.
- Elég legyen, inkább induljunk, mert lemegy a nap mire oda érünk. - terelgettem mindenkit a kocsi irányába.
Laza 40 perces kocsikázás után megérkeztünk Venice Beach-re. Mit ne mondjak, nem egy hétköznapi látvány. Tom keresett parkolóhelyet, majd kiszálltunk mindannyian és a kutyusokat is kiengedték a gazdáik.
Mondanom sem kell, hogy egyből megtámadták a fákat és az oszlopokat. Szatyrokkal felszerelkezve, teljes harci díszben megindultunk a gyönyörű tengerpart felé. Bill leterítette a pokrócot amin Tom egyből el is terült.
- Ugye ezt te sem gondoltad komolyan? - vonta kérdőre a szőkeség.
- Miért? Magadnak nem hoztál? - vigyorgott rá önelégülten Tom.
- Na vidd arrébb a nagy segged. - Bill gyengéden arrébb tologatta Tom-ot a lábával helyet csinálva nekünk is a pokrócon. Amint kényelmesen elhelyezkedtünk a fiúk egyből lecsaptak a kajára. Szinte az összeset kicsomagolták és legalább a felét el is pusztították semmi idő alatt.
- Na, ha már így teleettük magunkat indulhat a buli. - Tom kivett két üveg pezsgőt az egyik csomagból, körbe adta a poharakat majd hangos pukkanások kíséretében megbontotta az üvegeket és töltött mindenkinek.
- Óvatosan te barom, leöntötted a gatyám. - Bill egy királylányt meghazudtoló hisztit rendezett le amiért ráfolyt egy kis pezsgő a nacijára. Mi persze nagyon jól szórakoztunk az egészen.
- Mire? - emeltem fel a poharam.
- Ránk. Erre a napra. És az elkövetkező összes többire. - Kimy boldogan mosolygott rám, nagyon jól tudtam, hogy hogy értette ezt az egészet, majd koccintottunk.
Az idő csak úgy rohant, lassan a nap is kezdett lemenni. Gyönyörű látvány volt. Kiültem a part szélére ahol még nem ért el a víz. Tom bealudt, valószínűleg a fejébe szállt a sok pezsgő. Kimy és Bill mezítláb, a nadrágjukat feltűrve sétálgattak kicsit arrébb a kutyákkal a víz mentén miközben egymást fröcskölték a hideg sós vízzel.
Jó volt Kimy-t végre így látni, hogy önfeledt és boldog. Nagyon reménykedtem benne, hogy ez így is marad.
- Hát te mit csinálsz itt egyedül? - Tom huppant le mellém a homokba enyhén nyúzott arccal.
- Jó reggelt. - kezdtem a gúnyolódást mire kaptam egy fancsali vicsort. - Amúgy csak nézelődök. Nem akartalak felkelteni, és őket se szerettem volna zavarni. - felhúztam a térdeim magam elé, kezdtem kicsit fázni.
- Szét szakad a fejem. - Tom dörzsölgetni kezdte a fejét és kicsit előre dőlt.
- Van gyógyszer a táskámba, Ha ide hozod adok neked.
Tom csak hálásan mosolygott majd visszasétált a cuccokhoz. Néztem tovább a lágyan ringatózó vizet majd Tom is visszajött, letette mellém a táskám, és egy pulcsit terített a hátamra.
- Remélem nem baj. Láttam rajtad, hogy fázol. - visszaült mellém egy üveg vízzel a kezében.
- Köszönöm. - mosolyogtam rá és adtam neki két bogyót amit hamar le is húzott fél liter víz kíséretében.
Lassan kezdett feltámadni a szél ami némi nagyobb tengermozgást eredményezett felénk sodorva az eddig nyugalomban lévő vizet. Megpróbáltunk hátrébb menekülni Tom-mal, de ő ráült a pulcsi ujjára amitől én visszaestem a lendülettől egyenesen rá. Hosszú másodperceken keresztül farkasszemet néztünk, de ennek a pillanatnak is vége szakadt, mert elért minket a tenger, gyorsan felpattantunk és visszamenekültünk a pokróchoz. Bill-ék és épp ekkor értek oda hozzánk majd közös megegyezés alapján arra jutottunk, hogy ideje lenne hazamenni lassan. Összeszedtünk mindent majd beszálltunk a kocsiba és hazaindultunk.
-Tehetnénk egy kis kitérőt a szalonhoz? Bent felejtettem reggel még valamit. - kérdeztem Tom-ot aki satufékezett egyet és gyorsan átszlalomozott a másik sávba.
Az üzlettel szemben álltunk meg, az utca túl oldalán. Kiugrottam a kocsiból és sietős léptekkel elindultam a szalon felé mikor hangos robbanás rázta meg az utcát. A robbanás ereje visszalökött a kocsihoz és a földre estem és ekkor vettem észre, hogy a szalon lángokban áll.

Kimy rohant oda hozzám, de nem értettem, hogy mit mond, mert a hatalmas robajtól csengett a fülem. Holtra vált arccal néztem rá, majd vissza a szalonra. Bill mellettünk ordibálhatott valakivel telefonon, de őt se hallottam, csak tippeltem. Éreztem, hogy valami meleg folyik az arcomon, odanyúltam majd elvettem a kezem és láttam, hogy csupa vér. Kimy előttem térdelt, sírt és valakinek mutogatott, hogy segítsen neki. Nem tudtam másra figyelni csak arra, hogy lángokban áll minden. Azt se vettem észre, hogy Tom felvett a földről és betett a kocsiba. Pár villogó tűzoltó autó ért oda hozzánk és egyből oltani is kezdték a hatalmas tüzet. Már nem csengett annyira a fülem így hallottam ahogy az egyik tűzoltó azt mondja, hogy menjünk arrébb innen minél előbb nehogy legyen egy második robbanás.
Minden amit felépítettünk mióta itt vagyunk most ég le a szemem előtt. Félek...Félek attól, hogy mi jön ez után, hogy vajon mi vár még ránk.